Ady András

 

KERTI MUNKÁK

 

Ülök a földön,

előttem serényen

lapátol a fény, kis

halmok dagadnak

a haldokló kertben,

s katonás rendben

gyűlnek barna

levél hantok.

 

Meleg van, de nincs

már éle, csak a színek

roppant vasa csillan

néha fenn a fényben,

s mint óriás gereblyét,

bevonja a rozsdás

avar kifröccsenő vére.

 

Csöppen a csend,

a delelő napot langyos

szél-ütem himbálja,

tollait borzoló ősz

motoz az ágon; lenn

a fűben darázs kúszik,

téli bunkerét megássa,

s a nagy munkában,

hátára tapad csíkos

rabruhája...

 

fölötte, mint elégedett

művezető áll a táj,

s csodálja.