Ez a méreg, nem a ciánkálé :o((((

Begépeltem fáradságos melóval a Karácsonyi oratóriumhoz Kovács Sándor zenetörténész bevezető szavait (videóról), és a YT nem engedi a leírást, mert hogy túl hosszú (még kantáták mentén harmadolva is). Így csak így és itt osztom meg. Mondjuk abból a szempontból jó, hogy valszeg rengeteg helyesírási hiba lehet benne.

Kovács Sándor zenetörténész

Önök most Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriumának a felét fogják hallani. Miért csak a felét, miért nem az egészet, kérdezheti berzenkedve, egy zenebarát. Nos ez esetben erre van némi magyarázat. A Karácsonyi oratórium ugyanis nem igazi oratórium a szónak abban az értelmében, mint például Händel Messiása vagy a Jephta. Hat különálló kantátából tevődik össze, és Bach soha nem gondolt arra, hogy ezt a hatot egyvégtében, egyetlen estén előadják. Annak idején, Lipcsében, az első hármat Karácsony első három napján adták elő, a negyediket Újévkor, az ötödiket az Újévet követő vasárnap, és a hatodikat Vízkereszt ünnepén.

Azt is tudjuk, hogy milyen esztendőben történt mindez: 1734-ben. Ezt az évszámot Bach kivételesen ráírta a partitúrára. Hogy miért éppen ebben az esztendőben örvendeztette meg a lipcseieket egy ilyen sorozattal, az egy kicsit rejtélyes.

Ami a szöveget illeti, mind a hat kantáta, háromféle forrásból merít: az első a Biblia. Esetünkben Lukács Evangéliumának második fejezete. Ezt idézi fel, kevés kivételtől eltekintve az evangélista, azaz a tenorista. Itt Bach egy régi hagyományt követ. Már a középkortól kezdve, követhető az, hogy amikor a Bibliát énekelték, felidézték, akkor az evangélista szerepét mindig egy magasabb hangú férfi énekesre bízták.

Az evangélista szövegéhez társul egyfajta kommentár, elmélkedés, amelyet minden valószínűség szerint Bach költőtársa Picander írt. Picanderrel Bach már a Máté passió idejében együtt dolgozott, hét évvel korábban. Az áriák szövege kivétel nélkül ilyen elmélkedő kommentárszöveg. De Picandernek köszönhetjük a nyitókórus szövegét, vagy a harmadik kantáta nyitó- és zárókórusának szövegét.

Mindehhez társul még a korál. A koráloknak a szövegét minden lipcsei hívő ismerte, akárcsak a Bibliát. A dallamokat is kívülről fújták, úgyhogy elképzelhető, hogy annak idején együtténekelték az előadókkal.

Az első kantáta egy ujjongó kórussal kezdődik. Nagyon érdekes, hogy ez egy korábbi műből származik. Egy évvel a Karácsonyi oratórium komponálása elött írta meg Bach egy világi kantáta részeként. "Tönet, ihr Pauken! Erschallet, Trompeten!" - így kezdődik a német szövege ennek a világi kantátának. "Szóljatok dobok! Zengjetek trombiták!" Egy hercegnőnek, Mária Josephának születésnapjára komponálta ezt a világi kantátát annak idején Bach. Átvette a Karácsonyi oratóriumba. Ez az átvétel ebben az időben szokás volt. Paródia-gyakorlatnak nevezték. A szónak egyébként semmi köze nincs a gúnyhoz, a vicchez. Picander átalakította a szöveget. A hangszerekre való utalásokat mellőzte. Csak egy egyfajta általános ujjongásról szól ez az új szöveg. Dehát ez az általános ujjongáshoz, nagyon is hozzátartozik a trombiták fénye.

Ezután a Bibliát idézi Bach. Mégpedig ugye a Lukács Evangélium második részének első bekezdését. Ehhez fűznek kommentárt Picander szövegei.

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, írják össze az egész földet. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből a Judeai Betlehembe, Dávid városába, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt. Hogy összeírják egyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Amíg ott voltak, eljött szülésének ideje." Ezen a ponton szakítja meg Picander kommentárja az elbeszélő szövegét, egy recitativóval, egy áriával, meg egy korállal. És itt folytatódik az idézet:

"És megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely." Itt következik a második kommentár. Itt Picander, igazi barokk költő módjára, az ellentétet emeli ki, a szegénység és az uralkodás ellentétét, vagyis azt, hogy milyen szegény kisgyerekként születik az, aki tulajdonképpen az egész világon uralkodhatna.



A második kantáta egy zenekari sinfoniával kezdődik. Bach nem abban az értelemben használja a sinfonia szót, mint Haydn, Mozart, Beethoven, tehát nem többtételes zenekari darabot ért rajta, hanem csupáncsak hangszeres muzsikát. Ez esetben pásztorok zenéjét. Hiszen pásztorokról szól Lukács szövege.

"Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Itt megszakítja az elbeszélést Bach egy rövid korállal.

"Az angyal pedig ezt mondta nekik, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, Dávid városában." Ez utóbbi szöveget már nem az evangélista énekli, hanem a szoprán szólista. Bach idejében a szopránt kisfiúkra bízták. Képzeljünk el egy pufók, szőke, angyalkaszerű kisfiút! Itt megint megszakítja Bach az elbeszélést és következik egy recitativo, ária. Ezúttal egyébként ezek az elmélkedések a pásztorok cselekedeteit idézik fel.

"A jel pedig ez lesz számotokra" - folytatódik az elbeszélés. "Találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." Itt korál, recitativo és ária következik. Majd végül: "És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dícsérték az Istent és ezt mondták" És most kórus szólal meg: "Dícsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!" Ez azt hiszem sokaknak ismerős szöveg. "Gloria in excelsis Deo!" Így kezdődik a katolikus mise glória-tétele például. Ezután már csak egy rövid recitativo és korál kerekíti le a második kantátát.



A harmadik kantáta ugyancsak kórussal kezdődik és a következő bibliai sorokra épül.
"Amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: menjünk el egész Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr. Ezt az utóbbi mondatot megint a kórus mondja, hiszen több pásztorról van szó. Itt kezdődik az első kommentár: recitativo, korál és ária.

"Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet valamint a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt. Amikor meglátták elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte a szívében. Itt a következő kommentár: ária, recitativo és korál. Érdemes figyelni Bach alig csinálja kétszer ugyanúgy: mindig valahogy megfordítja a sorrendet.

Talán egy sort érdemes itt felolvasnom, hogy mit énekel az alt ária szólistája.
"Szívem, őrizd meg hitedben ezt az égi csodát! Legyen az isteni mű e csodája mindig erősítője a te gyenge hitednek!" Íme egy példa arra, hogy Picander költött szövege, hogyan kapcsolódik a Bibliához. Aztán folytatódik a Biblia.

"A pásztorok pedig visszatértek, dícsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit éppenúgy hallottak és láttak, ahogy ő megüzente nekik."

Érdekes, hogy ez a harmadik kantáta nem egyszerű korállal zárul, mint az összes többi, hanem befejezésképpen Bach visszaidézi a nyitókórust. Ezzel nagyobb nyomatékot ad a zárlatnak. Mintha azt sugallná, hogy a hat kantáta közül az első három szorosabban összetartozik, egyfajta egységet alkot. Ezt erősíti egyébként a hangnemi összefüggés is. Az első kantáta D-dúr, a második G-dúr, A harmadik ismét D-dúr. És összekapcsolja a három művet a hangszerelés is. Az tudniillik, hogy mind a háromban szerepelnek   fuvolák, ez nem volt elengedhetetlen része a korabeli zenekarnak.