Az Mt. 130. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben alap- és esetleg pótszabadságból álló rendes szabadság illeti meg.

Az alapszabadság és a pótszabadság tekintetében az Mt. nem tartalmaz olyan korlátozást, amely szerint az csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat illetné meg.

Ebből következően, ha a részmunkaidőben alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerinti minden munkanapján munkát végez, ugyanolyan mértékű szabadságra jogosult, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók.

A különbség a szabadság idejére járó díjazásban van: ugyanúgy, mint a munkabér, a szabadság idejére járó átlagkereset is a munkaidővel arányos időre jár (azaz a napi négyórás munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót egy szabadságnapra 4 órai átlagkereset illeti meg).