"Minden mozdulatában fékentartott, erős vágyat véltem fölfedezni, magam is olyan erősen vágytam rá, hogy nyögve és sóhajtozva tártam föl előtte mindent, amit csak érinteni akart. Lassan, lépésről lépésre haladtunk a hálószoba felé, ruháink sorban, fölöslegessé váltan hullottak a padlóra.

Felemelt és elfektetett az ágyon, az ágyterítő apró százszorszépei és pasztell rózsabimbói közé. A nyakamra forrón és lassan rálehelt és nekem hirtelen levegő után kellett kapnom. Kezével játékosan megmozdította a mellbimbómat és egyben éreztem, amint puha, forró nyelve lassan végigsiklik a nyakamon, szabadon, egészen le a vállamig. A csípőm önkéntelenül mozdult, vérrel telt csiklóm, máris feszített, nedveim elindultak s csak nyomultam volna még közelebb, hogy ráleljek az érintésre. Halkan nyögve felsóhajtott, lehellete a fülemet érte, közben ujjai szórakozva, mégis nagyon céltudatosan a mellbimbómat simogatták.

Úgy éreztem, csak kínoz! A testem hullámzott, az első csepp nedv már kilépett a hüvelyemből és lassan lecsorgott. Kimondani nem merem, csak gondolatban könyörgöm irgalomért, csak egyetlen érintésért, csak érnének már oda az ujjai! De nem, ő csak simogat, csókolgatja, harapja a nyakam, az ujjai egyre határozottabban kínozzák a mellbimbóm. Majd a másik keze fölfelé csúszik a hasamon, hogy aztán a derekamon és a csípőmön át a combjaimhoz érjen. Nem bírom! Miért csinálja ezt velem? Már nem hullámzik, hanem vonaglik a testem és felnyögök: „Kérlek!” Hiába próbálkozom egyre erősebben behajlítva a derekam, hogy felé nyomjam a csípőm, nem találom az érintést, amit akarok. Elvesztem a türelmem és értenyúlok, megfogom a fenekét, azt a feszes, keményet, és magam felé húzom, hogy végre találkozzunk, de nem enged!! Mit tegyek még? Tudni akarom, hogy kíván, érezni akarom a merevségét, azt akarom, hogy a farka a puncimhoz érjen! Már már sikerül! Egy pillanatra érzem, amint nagyon közel van, hozzám ér és igen! Peckesen áll, keményen! Felnyögök a vágytól és akarom, hogy belém nyomuljon.

De nem! Ő megfog és följebb dob az ágyon – csak úgy, mint egy játékszert, éppen levegőhöz akarok jutni, halkan felsikoltok a hirtelen, vad mozdulattól. Benyom a párnába és fölém tornyosul. Mindent eltakar előlem, semmi mást nem látok, csak az arcát, a vállait, ahogy feszes izmokkal a könyökére támaszkodik, hogy ne legyen nehéz. Hálás vagyok az apró gesztusért és fölemelkedem, hogy csókolgathassam és akkor lecsap rám az ajka. Eddig türelmes volt, csak kínozott, az őrületig feszített és most csak egy ragadozó, aki mohón veszi el, ami az övé. A nyelve vadul a számba nyomul és én sietve veszem el és viszonzom. Alig van levegő és már nem is az ajkaimmal érzékelem a csókot, hanem sokkal inkább az ölem remeg bele, apró, forró lökést érzek belül, szinte égetnek a saját nedveim. A fenekem az ágyba nyomódik, erőteljesen, a derekam megemelkedik, megfeszülve homorítok és a mozdulattól szétnylínak a combjaim. Az egyiket provokálva, türelmetlenül húzom fel, azt várom, majd rámfordul és akkor végre megkapom, az övé leszek és ő az enyém, összeforrunk és érzem végre a testét a testemben. Az ölem a kínzó, olthatatlan vágytól föl-fölemelkedik.

De nem, még mindig mást akar! Miközben csókol, a keze végigsiklik a testemen, átszánkázik a dombomon és lefordulva végre meggyőződik róla, nem kínzott hiába. Amikor a puncimhoz ér, majdnem egyszerre nyögünk fel: én a türelmetlen örömtől, hogy végre rátalált, ő a diadaltól és a vágytól. Röpke csókot váltunk. Kezem lesiklik a hátáról, ahogy lejjebb mozdul és a mellbimbómat kapja be és kezdi szívni – ez őrület! A keze a puncimnál a csúszós felületen egyre közelebb halad, már belémnyúl, pontosan mit csinál, nem tudom, de  a mellemet a szája nem engedi el és akkor ott lenn valamire rátalál és abban a pillanatban túl erősen markolom meg a haját, rámnéz, a tekintetünk találkozik, de már nem vagyok önmagam, csak nyögve elélvezek. Akarok rá mosolyogni, de nem tudok, nem enyém az irányítás, csak a tekintetem fúródik az övébe, míg a lökéshullámok gyengülni kezdenek és az ujjaim kiengednek végre, és már újra csak simogatom. Lihegek, mintha rohantam volna, óriási volt…

Elereszti a mellem és fölém hajol, gyengéden cirógat, látom azt lesi kész vagyok-e folytatni vagy pihenjünk? Micsoda kérdés, csak most jövök bele…

Elindul hát, tűzforró csókokkal borítva végig a nyakam, lágyan átsuhanva a kulcscsont fölött eléri a mellbimbóimat. Nem időzik sokat, egyiket is másikat is gyengéden kényezteti, aprólékos gonddal éppen csak addig nyalogatja, szívogatja, amíg ágyékom egyet-kettőt nem mozdul az újra felébredő vágytól. Haját borzolgatom, ahol érem, hátát, vállait simogatom, érzem gerincének völgyében az apránként előtörő verejtéket.

Aztán könnyedén tovább lép, hasamhoz, a köldök alá kalandozik, arra a helyre, amit senki nem érinthet, ami kivételesen érzékeny. Csókolgat, harapdál…Magam sem értem, de jólesik! Nem tiltakoztam, nem féltem tőle, s az ölem mostmár újra képtelen nyugton maradni. Forróság öntött el, egyszerre vágytam és féltem az érintését és nem kínozott már sokáig. Ajkaival és nyelvével birtokba vette a puncimat. Halkan sikongatva vonaglottam az elviselhetetlenül édes érintéstől, látnom kellett, képtelen voltam nyugodtan heverve „tűrni” amit tesz. Fölemelkedtem és néztem őt, simogattam a haját, próbáltam elérni a hátát, akartam még valamit, de már nem tudtam mit... csak éreztem a halmozódó feszültséget. Nem láttam mást, csak őt, szólni nem lehetett, hang nem jött ki a torkomon és ő türelmes, kínzó lassúsággal egyik ujjával becsúszott a puncimba, éppen csak a peremet érintve belülről, olyan édes érzetet okozva, olyan idegszálakat érintve, hogy a csípőm újra önkéntelenül fölemelkedett. Aztán a másik ujját is bedugta és mostmár nem finomkodott, határozott mozdulattal nyomult be néhány centit és tette rá mindkettőt tökéletes érzékkel a titkos pontra.

Ahogyan őrjítően pontosan szorította oda ujjbegyeit, képtelen voltam uralni a testem, a feszültség hörögve nőtt, és nőtt, majd egyszer csak felrobbant. Sikoltva kaptam levegő után, míg a remegések édesen és forrón eljutottak testem minden pontjába. Megbicsaklott a könyököm, amivel eddig tartottam magam és majdnem hanyatt zuhantam. Az utolsó pillanatban tértem erőmhöz és a kéj enyhülésével újra levegőhöz jutottam és feltámaszkodni próbáltam. De ő nem hagyta ennyiben. Mint valami ismeretlen dimenzióból származó kisördög, úgy tudta melyik az a pillanat, amikor már a nyugalom közeledik, és ebben a kritikus másodpercben újra nyalni kezdte a csiklómat, belülről újra megtámadta a G foltomat és mielőtt még teljesen leálltam volna, begyújtott újra. Erőtlenül zuhantam a hátamra, csak lihegtem, mint aki a hegyre futott föl.

Elégedett mosollyal emelkedett fölém, a puncimat nem engedte el, csak most lágyan kívülről simogatta. Alig éltem, képtelen voltam a tekintetem rá fókuszálni, mint az ájulásból ébredő. Végre levegőhöz jutottam és a hangom is visszatért.

-Ezt nem merd még egyszer! - szidtam. - Elfogy az erőm és nekem ennél több kell: a testedet akarom!

-Ne pánikolj, félidő és te vezetsz! – nevetett. Erőtlenül karoltam át és csak kuncogtunk. Kívánatos arcbőre ott volt a számnál, kinyújtottam a nyelvem és végigkóstoltam. Csak nézett rám, mosolyogva, aztán hagyta, hogy megcsókoljam. Nem tett ellene és érte sem semmit, csak hagyta, hogy elvegyem. Abbahagytam, felnézek: látom nyitott szemmel csak figyel. Élvezem, ahogy a karjába zár, teljesen körbefogva, alig van mozgásterem és érzem már, hogy az erőm visszatér, bár ő még nem számít rá. Valamit mégis észrevesz a hamiskás pillantásból, amivel ránézek, mert amikor végül mozdulok, enged az erőszaknak és hagyja, hogy a hátára fordítsam és végre kiéljem rajta az időközben felszabadult vágyaimat.

Csak egy rövid, könnyű csókot kap, csak éppen végighúzom a nyelvem a fogain, csak épphogy ajkaimmal megszorítom az ő egyik majd másik ajkát, aztán a nyelvem hegyével, épphogy érintve finoman körbesimogatom. Hívogat a nyaka, de előbb még a fülcimpáját kóstolgatom, ettől a játéktól mosolyog. Megsimogatom a homlokát, lassan húzom rajta végig a kezem, remegve érzem át a titokzatosságát. Kap egy gyors puszit és az állát kóstolgatom, majd úgy haladok lefelé a mellkasára. Csak óvatosan, a mellbimbóit – bármennyire szeretném – nem kapom meg. De köztük - igazi gyönyörűség – a férfias szőrszálak. Csak az orrommal fújok rájuk, hogy rezdüljenek, miközben a mellkasát önfeledten csókolgatom. A bordáitól lassan lefelé haladok a medencéig, csókokkal borítva be minden centit, hányszor álmodtam erről! Önkéntelenül magához rántja a kezét, tudom ez annak a jele, hogy meredten áll, de nem akarok odanézni: ha meglátom, elvesztem a türelmemet, és még számtalan olyan terület van előttem, amit legalább egy kicsit élvezni akarok. Ujjaimmal és ajkaimmal bekalandozom a hasát, külön figyelmet szentelve miden egyes szőrszálnak, amivel szembetalálkozom.

És nincs tovább, oda kell nézzek, pillantást kell vetnem a gyönyörű, kivételes férfiasságára, amivel e percben szemközt találom magam. Elakad a lélegzetem, próbálok nem elszédülni... káprázatos, tébolyító... Az egészség és erő jelképe, a legtitkosabb álom. Csak hosszú évtizedek gondos neveltetése akadályoz abban, hogy azon nyomban ráugorjak és sikoltozva gyönyörködjek benne. Kezeim éppen a tökéletes fenekén vesznek fogást, de ebben a pillanatban a rámtörő féktelen vágyat csillapítván talán túl erősen belé markolok. „Tetszik?” – kérdi ő de a választ csak nyögöm, kész, nincs tovább. Neveltetés, szégyenlősség, nem, nincs tovább! Csak vad vágy van, elemi ösztönök az eszem elhagy, a puncim egy pillanat alatt lucskossá válik. Hogy lehet egy pénisz ennyire gyönyörű? A színe, a formája, a mérete, az illata… belé kell kóstoljak… mint a szikla. Valami, ami emberé, ami élő szövet, hogyan lehet ennyire kőkemény? De már nincs az eszem sehol, hogy erről értekezzek csak ízlelnem kell!! Ősi tisztelettel veszem a számba és kontrollomat veszítve csak szopom, szopom és nem tudok betelni vele. Nyelvem apró mozdulatokkal járja körbe makk peremét. Végtelen óvatosan, nehogy apró kis hibát vétsek a heréihez nyúlok és izzadó tenyeremmel óvatosan megfogom, gyengéden simogatom. A gégémet közben ellazítom és a farkát teljesen a torkomig betolom. Érzem, hogy kőkemény... szent ég, biztos, hogy élő emberi testrész?? Nem bírom tovább... muszáj vadul élveznem a számmal ezt a keménységet... muszáj óvatosan simogatni a gátat... rettenetesen felhúz, mindjárt én is élvezek.... És akkor értem nyúl, „gyere ide” kér, és a feje fölé tereli az ágyékomat. Nem tétovázok, akarom én is, hogy hozzám érjen, de még többet akarok: letelt a játékidő, azt akarom, hogy megdugjon! Egy-két percig bírom még a hatvankilencet, tovább már nem – az én türelmemnek is van határa! Szinte egyszerre mozdulunk tovább, kerül a fenekem alá egy párna és ahogy közelít, átölelem a lábaimmal és gyors mozdulattal a kezem máris lenn van és gyönyörű péniszét máris a puncim kapujához illesztem. És végre megkapom: belém nyomja, először csak kicsit, mintha tétovázna, nem túl szűk-e a járat, aztán jön, jön, töretlenül egyre csak befelé, hosszan, vastagon. És amikor már azt hiszem, nincs tovább, még egy kicsit beljebb jön és már érzem: tövig felnyársalt, moccanni nem merek, annyira feszülök. Az arcom fölé hajol és amikor megmozdul, az állába harapok. Érzem a lélegzetén, odavan nagyon, koncentrál, nehogy csak egy percig tartson. A hatalmamban van, szorít, ne mozduljak, még ne… Piszkos kis trükk? De hüvelyizmaim mozgatásába kezdek, koncentrálok: összehúz…. lassan enged… Felnyög, ahogy így fejni kezdem. Végre elveszti az önuralmát, ahogy mostmár teljesen én is. Izzadva, nyögve csak lök és közben hol itt hol ott markol belém, szorít, csókol és a fülembe mondja: „szétbaszlak”. Megragadja a fenekem és megemelkedik, húz magával, már csak a hátam éri az ágyat, a lábaim körülölelik a derekát, a fenekem a combján, ahogy térdel és csak nyomulok felé, csak élvezem, ahogy betölt, ahogy kefél, alaposan, erősen… Aztán a kezemért nyúl, magához húz és a derekamnál fogva fölemel. Ha eddig egy centit is kinn volt belőlem, mostmár nincs… Úgy ülök az ölében, hogy teljesen bennem van, és ez lenyűgöz mindkettőnket. Megállunk a vad vonaglás közben csak egy kicsit elmerülni testileg, lelkileg ebben a mozdulatban. Nem tudni, ki bírja tovább mozdulatlanul, csak lihegve, nézünk egymás szemébe, csak néha csókolunk és ekkor kihasználva a nyugalmat újra „fejni” kezdem. „Gyere, megduglak hátulról is” parancsol rám és én engedelmeskedem. A baj csak az, hogy egy röpke pillanatra ki kell engedjem magamból, amíg fordulunk. Szinte fáj elengedni, de kárpótol érte. Megfordulok és hátranyúlva segítek és máris jön belém újra: Most nem kímél, csak nyomul és kefél ész nélkül és én ezt nem bírom sokáig, mert egy perc múlva felkiáltva elélvezek. Egy pillanatra lelassít, csak meghallgat, mint műkedvelő közönség az énekest. Aztán kihúzza magát belőlem és gyors mozdulattal megfordít. Kapok utána és ő egy utolsó mentre még a puncimba nyomul. És én tudom, most jön, most következik, amire egész idő alatt vártam. A végső pillanat, amikor a férfi miután az összes csatát megnyerte, ficánkoló paripáján átvágtat a diadalív alatt. Testem minden húrját rá hangolom, kinyitom a tapasztalás begyűjtéséhez az összes érzékemet, és úgy ölelem, hogy már majdnem tiltakozik, úgy csókolom, hogy beleremeg. És akkor végleg abbahagyja a játékot, elveszti a fejét, vad és emberi módon csak a megtermékenyítés képe lebeg előtte. Megragadja a combomat, fölhúzza az oldalához, másik kezével úgy ölel, hogy majdnem megfulladok és akkor, amikor tökéletes a birtoklás és minden más elveszti a jelentőségét, akkor megtörténik: élvez, belém, erősen, lüktetve, nyögve, lihegve. Én a fejéért nyúlok, hogy kisimítsam a szemei elől a haját, hogy lássam a párás tekintetét, hogy halljam a hangját és közben érzem, olyan bőven ontja belém a magját, hogy kicsordul a puncimból. Nyögök én is, mert jólesik. Kezemmel utat török összegabalyodott testeink közt lefelé, hogy kicsorduló nedvéből egy kicsit felfogjak és kezemmel az arcomhoz hozzam. Éreznem kell, hogy akárcsak a teste, ugyanolyan hihetetlen: tavaszt idéző, gesztenyefa virág illatú…

 

Sokáig feküdtünk egymáson, hangosan zihálva, miközben testünkről csorgott a verejték. Nem akartam elengedni.

-Nem vagyok nehéz? – zihálta.

-Nem – hazudtam, bár majdnem összeroppantott, majdnem megfulladtam. Lassan mellém feküdt, szorosan magához ölelve, majd egyszer csak éreztem, hogy enyhült a szorítása, izmai ellazultak: kimerülten elszenderült. Bár máskor velem is ez történik, most nem aludtam el, túlságosan felcsigázott ami történt. "