Ez így igaz, teljesen!

A periodicitáshoz: szerintem az nem ütemes menetrend, ha azt mondjuk, egy viszonylat ezt a funkciót tölti be, egy másik meg azt, tehát nem hangoljuk össze őket semmilyen módon, miközben haladnak közös vonalszakaszon, és fednek le azonos (vagy közel azonos) területeket.

A példa áll; így Öreghegy középső/délebbi része pl. elérhető hétvégén 4 járattal (23, 24, 25, 31), amelyek érdekes módon egyike sem érinti a tágabb értelmű belváros nyugati oldalát, a buszpályaudvart – legalább a vasútállomást az egyik igen. A városközponti útvonalukat nézve mindegyiknek megállója a Fehérvár Áruház, és a kifelé közlekedő járatok ezt :07, :12, :27 és :37-kor érintik. Fél óra = 4 járat, következő fél óra = 0 járat. (Miközben Öreghegy az egyik legnépesebb városrész, és területében is a legegységesebb és egyik legnagyobb, talán csak a Felsőváros haladja meg.)
Egy ilyen rendszer egy közel 140 ezres agglomerációs övezetben – mégha hétvégéről van is szó – nehezen használható.

De lehet itt hivatásforgalomról is beszélni: a legnagyobb járatsűrűségű 24-es viszonylat produkálja azt az „érdekes” helyzetet a Pozsonyi, ill. Zsolnai úton és a lefedett térségben, hogy csúcsidőszakban óránként négyszeri indulással egy átlagban negyedórás követést ugyan biztosít az itt élőknek, de minden járat dettó ugyanarra közlekedik. Nem tudom, mennyiből állt volna a vonalvezetéseket diverzifikálni, a Király sorról, Géza útról pl. a Kassai út, Béla út nem érhető, s szintén a Berényiről pedig a Pozsonyi út–Zsolnai út nem. Ha mondjuk egy diák a Hétvezérbe jár és Öreghegy északi felén lakik, akik a suliból mondjuk buszozik 10 percet, utána pedig gyalogol még 20-at. Ez az ő szemszögéből nehezen tűnik elfogadható szolgáltatási színvonalnak.

Szóval így nézve, a mostani hálózatra az a legjellemzőbb, hogy ha éppen jó helyen laksz, akkor szerencsés vagy, ha nem, az meg egyszerűen pech, és máris applikálódik a „tessék megoldani egyéni úton” mondás.