"Este aztán nem láttam, az autója sem volt a ház előtt. Néha napokra eltűnt, senkinek nem mondta merre jár, mindez része volt a titokzatosságnak, ami őt övezte. Másnap sem láttam egész nap. Vasárnap lévén nem dolgoztam, csak elláttam az állataimat, a nap nagy részét olvasgatással és a notebookommal az ölemben üldögélve töltöttem. Párpercenként lestem át a szomszédos udvarra, hátha mozgást látok, füleltem, hátha hallok valamit, de teljes volt a csönd és a mozdulatlanság.

Különös volt, nem éreztem a szomszéd férfi iránt semmiféle romantikus vonzalmat, inkább a fantáziámat izgatta, azt viszont elég magas fokon ahhoz, hogy pörögjön az agyam, ne tudjak másra gondolni. A testemen vibrálások futottak át, ha az érintésére gondoltam, néha megborzongtam, aztán újra csak a kerítés felé lestem. Ami felé vonzott az jórészt valamiféle intellektuális érdeklődés volt, mivel olyannak éreztem a pasit, mint valami összetett rejtvény, ami ellenállhatatlanul arra késztet, hogy megfejtsem. Ugyanakkor mindennél sokkalta erősebben tört rám egy színtisztán erotikus vonzalom, mintha csak megleltem volna azt az alanyt, aki kibontja belőlem legtitkosabb szexuális vágyaimat. Olyan vágyakat, amik meglapultak valahol egészen belül, időnként egy-egy erotikus tartalmú álomban előtörtek, de amelyekről egy jólnevelt, tisztességes nő még csaknem is beszélhet.

Megeresztettem magányomban egy savanyú félmosolyt, ahogy erre a társadalmi elvárásra gondoltam, ami még itt ennek a kis falunak a félreeső utcájában is éreztette a hatását.  Ráadásul felemás módon. Azt senkinek nem jutott eszébe firtatni, hogy a férjem helyesen teszi-e, hogy időnként fizet egy profinak. Soká távol van a feleségétől, hát férfi, hozzá tartozik. Magam sem akadtam fönn ezen. Ha itthon volt, éltünk szépen, ha elment ő férfi volt én pedig apáca. Egészen mostanáig.

Rettentően izgatta a fantáziámat, hogy vajon mi következik ezután. A szomszédomból kinéztem azt is, hogy mától végleg eltűnik, de azt is, hogy visszatér és innentől kezdve újra magázódunk majd. Azon pörgött az agyam, hogy lehet, hogy eddig még nem dugott meg? Számtalan lehetősége lett volna rá, kellhet-e egészséges férfinak több biztatás? Vajon mi az oka ennek? Vajon nem is akar mást, vagy ez az egész eddigi közös kalandunk egy hosszúra nyújtott előjáték?

Ezernyi kérdés kavargott bennem, miközben az egész napom azzal telt, hogy gyakorlatilag nem csináltam mást, mint azt vártam, hogy előkerüljön.

Esteledett,  lehűlt a levegő, már nem esett jól a hintaágyban üldögélni. Fogtam a holmim és besétáltam a teraszra. A ház fala még tartotta a napsugarak melegét, így leülvén a terasz lépcsőjére nekidőltem, úgy fogyasztottam el a teámat és a vacsorára szánt sajtomat. Fürdés közben már nem is gondoltam a közönségre és éppen lefeküdni készültem, amikor hallottam, hogy megáll a szomszéd ház előtt a terepjáró, hazajött. Fél óra múlva kopogtatott.

-Egész nap rád gondoltam. Egyfolytában azon járt az eszem, hol lehetsz, mit csinálsz.

-Itthon ültem és olvastam – feleltem, alig tudtam leplezni a meghökkenésem.

-Gondoltam, azért is siettem. Meglepne, ha azt mondanám, hogy kívánlak?

-Még nem mondtad – ugrottak föl a szemöldökeim.

-Akkor most mondom: kívánlak!

Az ajtó becsukta, ráfordította a zárat, nem hagyván cseppnyi kétséget sem bennem, mit akar. Ahogy kattant a zár nyelve, sebes villámcsapás futott át rajtam, nagyon nyeltem. Azt vártam a lendülete alapján, hogy  lerohan, vadul és erőszakosan – de nem tette. Megfogta a kezeimet és az ujjaimat kezdte egyenként csókolgatni.

Elállt a lélegzetem, nem mertem megszólalni. Szinte tiszteletteljes mozdulatai nyomán lassan kiengedtem a feszültségből. Türelmes élvezettel simogatott végig, égető ujjbegyei egy pillanatra sem álltak meg. Mintha valamiféle ünnepre készülne, végtelen élvezettel kóstolgatott és amikor a keze a csípőmre csúszott, ajkai pedig a nyakamon át leszánkáztak a kulcscsontomra, a testem rándult egyet és teljesen önkéntelenül félhangosan fölsikoltottam.

-Nem akarod mégsem? – kérdezte, de alig volt hangja.

-De, de igen, akarlak, őrülten – kaptam levegő után, de magam szinte nem is hallottam, mit mondok. Megbolondultam! Egész nap erre a percre hergeltem magam, sokkal gyorsabb tempót akartam, sikoltani tudtam volna, hogy dobjon végre az ágyra és hadd legyek az övé. Önkéntelenül belemarkoltam a karjaiba, izmai megfeszültek és amikor ágyéka hozzám nyomódott, éreztem, nem kell soká várnom. De nem tett semmit, mégsem, csak folytatta a kínzásomat. "

 

 

Lelkierőt gyűjtök a folytatáshoz, nem könnyű megosztani a világgal, hogyan bukik el végül egy erkölcsös, férjes asszony :-))