Kalocsa és Kiskőrös között. Öregcsertő a legközelebbi kocsma. Keresd úgy, hogy Csornaitanyák.

A Csepel 346 csapatszállító mindig menetrendszerűen fékezett a kocsmánál...

Egy darab főbejárat, mellette jobbra-balra 100 méter kerítés. Ennyiből állt a védelem. A kapu előtt egy emelvényen egy T34 állt. Meg volt két lőszer nélküli kapuőr, akik hétvégenként a látogatóknak kölcsönadták a rohamsisakot és az AMD-t fotózáshoz.

Aztán amerre a szem ellát: a puszta. Simán ki lehetett menni a kerítés mellett bárhol, de hová?

Semmi sem volt kilométereken belül. Főző Sándor hadnagy elvtárs volt a bázisparancsnok, de az életet inkább a felesége irányította aki napi rendszerességgel bejárt, mintha csak dolgozni ment volna, pedig tudtunkkal semmi köze sem volt az MN-hez.

Ellátás minősége nem hagyott nyomot bennem, semmilyen élményem ezzel kapcsolatban nincs. De valahogy olyan emlékeim vannak, hogy sokkal több kaja jött be a laktanyába, mint ami felhasználásra került...

Egyszer ki kellett takarítani hétvégi szopatásból a konyhai hulladékgyűjtőt. Húsvéti ajándéknak ezt kaptuk páran... Persze bekerültem a válogatott brigádba, visszaszóltam egy nagyhatalmú kiképző tizedesnek.

Hatala Feri volt a szakács. Róla nevezték el a moslékost Hatala büfének.

Ezt a takarítást a tisztes állomány úgy képzelte, hogy kilapátoljuk és eltalicskázzuk a moslékot a konyha mellett álló kb. 3x4 méter alapterületű méter magas és vaslapokkal fedett mosléktárolóból. Az alján a levegőztetés miatt körben voltak kb. téglányi szellőzők kihagyva.

Megpróbáltuk, először simán majd gázálarcban, mert eléggé kibírhatatlan volt közelről. De nem sikerült a lapátolás, igencsak mozgott a szemét. Patkányok mindenütt. Ekkor jött az ötlet, hogy a patkányok nem szeretik a tüzet, füstöljük ki őket. Nyomban el is szaladtunk az üza.állomásra parancs szerint egy kanna gázolajért.

Mi kicsit szorgalmasabbak voltunk, így laza 100-120 liter gázolajat szétlocsoltunk és begyújtottuk. Körben fent álltunk a tároló szélén, hátunk mögött lobogott a máglya, miközben vasvillára szúrtuk fel a szellőzőnyílásokon menekülő patkányokat. Amikor megtelt, a betonperem szélén lehúztuk és folytatódott a vadászat. Azt hiszem valami 130 körüli darab volt a végeredmény. Ott tapasztaltam meg, hogy amikor a patkány veszélyben érzi magát, milyen hátborzongató hangot tud kiadni...

Egyszer egy éleslövészeten belőttünk Akasztóra az öregek otthonába és lebontottuk az emeletet. Senki sem sérült meg, aznap épp kirándulni voltak.

Érdekes világ volt ott...