Átolvasgattam az utolsó pár tucat hozzászólást a linkelt topikban és azt kell látnom, hogy megint csak működött a jól bevált módszer. Hitler is megnyalhatná a száját, ha még élne. Semmi másról nincsen szó, mint a jó öreg "jelöljünk meg egy bűnbakot" módszerről. Akár egy gumicsont a kutyáknak. Lehet vele morogni jó sokáig. Feltűnik egy-két hivatásos "megmondóember" aki erősíti a demagógiát, ettől már az is igaznak gondolja, aki egyébként hajlamos a saját értékítélete szerint nézni a világra. De kérdezem én, vajon miért nem esik szó a valós összegekről? Tudniillik, hogy valójában mennyibe is kerül ez az államnak évente?  Az elmúlt 9 hónapban a kormányzat tanácsadói szerződésekre 12 milliárd forintot költött úgy, hogy az államigazgatásban is megvannak a megfelelő szakemberek a munkák elvégzéséhez, ráadásul azt is láthatjuk, miféle eredményt értek el a tanácsokkal. Nem kellene inkább ezekről a haveroknak juttatott pénzekről beszélni? És akkor hol vannak még a közbeszerzések során privatizált közpénzek?

Mi következhet ezek után? Kik vannak a sorban utánunk? Kiből lehet még a nemzet lába kapcáját csinálni, csak, hogy elfedjük a politikusok cselekedeteit? Havonta 900 000 Ft-ért autót bérelni valakinek közpénzből(radarblokkolóval) az nem sokkal érdekesebb történet? Érdekes, hogy erről már senki nem beszél, pedig ez nem egyedüli eset, legfeljebb csak abban, hogy ez az egy derült ki. Vagy vegye már valaki a fáradságot, hogy ki-kicsodát játsszon az állami cégek vezetésében, illetve a közigazgatási szerveknél. Nem is kell mindenkit, csak azokat, akik az elmúlt 9 hónapban kerültek pozícióba. Nem is ki-kicsoda, hanem ki-kinek a kicsodája. Ezekről kellene szólnia közbeszédnek, nem pedig pár száz vagy ezer fizikailag, lelkileg többnyire sérült fegyveres testületi nyugdíjáról. A KSH kimutatása szerint a rendőrségtől-katonaságtól-tűzoltóságtól nyugdíjba vonultak átlagos túlélési éveinek száma nyolc év.