Azt szeretném kérdezni, hogy minden macska hozzá tud-e szokni a gallérhoz, anélkül, hogy előtte kárt tenne magában.

A macskám fején keletkezett egy csúnya seb (valószínűleg bolhaallergia miatt), ami másfél hét alatt sem gyógyult, és időnként belevakart. Korábban Diprosalic oldatot kapott, ettől a kisebb sebek hamar be is gyógyultak, de a nagynak nem tett jót. Tegnap újra elvittem az állatorvoshoz. Szépen körbenyírta sebet, lefertőtlenítette és alaposan bekente Newcharm kenőccsel. Kapott egy gallért.

Otthon kiengedtem a felzaklatott macskát. Először veszettt száguldásba kezdett, rettenetesen lihegett, majd lekushadt. Később hol teljes erejéből száguldva próbálta elhagyni a gallért, hol letargiába süllyedve gubbasztott. Száguldás közben mindenfélének nekiütközött a gallérral. A kajára rá sem hederített. Ráadásul a Newcharm kenőcstől habzó patakokban folyt a nyála, ami a gallérban összegyűlt és időnként tócskában ürült itt-ott a lakásban. Egy idő után nem bírtam nézni, engedélyt kértem az orvostól a gallér levételére, amit meg is kaptam.

A seb gyógyulása szempontjából egyértelmű, hogy jó lett volna a gallér, de féltem, hogy egy idő után vagy kárt tesz magában, vagy a letargikus állapot túlságosan megviseli. Vagy később megszokta volna?

A másik gondom a kenegetés. Mániákusan tiszta állat, bármit rákenünk, gondosan eltávolítja. A Newcharm kenőcsöt rettenetes íze miatt nem lehet ugyan lenyalni, de pont olyan helyen van a seb, ahol nyalni nem lehet, csak vakarni. Attól félek, hogy a kenegetés vakarózásra ingerli. Most úgy tűnik, szárad a sebe, nem nedvedzik, alig vakarja. Nem jobb, ha egyáltalán nem nyúlok hozzá?