Sziasztok,

Nagyon köszönöm az elmúlt hónapok kinyilvánított sok-sok szimpátiát és jókívánságaitokat. Sokat jelentett számomra.

Elmúlt éjfél, ez azt jelenti, hogy jogi értelemben sok minden megváltozott... Egyben azt is jelenti, hogy elmondhatom: nem kicsit vagyok felháborodva kirúgásom miatt. Nem is elsősorban annak ténye miatt, hiszen egy vállalatnak jogi értelemben joga van ilyesmihez.

Inkább annak körülményei, időzítése, a döntéshozatal időpontja (igen, tudom pontosan azt is) és a döntés "személyi" és egyéb körülményei miatt. Ezt nem minősíteném, eufemisztikusan is csak a "szánalmas" és "gusztustalan" jelzők jutnak eszembe róla.

Az októberi infarktusom után mai napig is 16 féle gyógyszert szedek, ebből csak 9 vényköteles :-) . Egy volt (már nem a cégnél dolgozó) vezető Kolléga azt mondta: "Legalább visszakaptad a lelked." Mindenkinek aki aktívan benne volt ebben a történetben szívből kívánom, hogy élje át és csinálja végig ugyanazt, amit én, és a végén kapja vissza a lelkét.

Ez meg sajnos azt is jelenti, hogy a Magyar Telekom szerzett egy "jóbarátot" személyemben, aki mindig is tartotta az elvet: "fehér ember nem felejt". 
Pontosan, illően és elegánsan meg fogom hálálni a történteket. Akik ismernek, pontosan tudják: nem szoktam a "levegőbe beszélni".

Ezért "sok szeretettel" küldöm a Telekomnak a régi slágert, bár kicsit más kontextusba helyezve: 

"Megtalállak még!" 

UFF.

Üdvözlettel,

Attila