Nem "diplomatikusan", hanem tárgyilagosan fogalmazok és igyekszem méltányos maradni. Egyénként engem sem köt valamiféle szervezeti fegyelem, csak a jó modor és a józan ész.

Az angol-francia viszony és következményei sokszor tárgyalt, bonyolult történet. Ennek részletes kifejtésére itt nem vállalkozom. Röviden ennyit:

Amint említettem a GODF, amely 1771. óta folyamatosan működik akár a világ legrégibb főhatóságának is mondhatná magát, mert az Egyesült Angol Nagypáholy mai formájában jóval később, 1813-ban jött létre. De eszük ágában sincs magukat a "világ anyapáholyának" kinevezni, ahogy az angolok teszik és így joguknak tartják meghatározni, ki kőműves és ki nem.

Az angol -francia viszonyban azt kell figyelembe venni, hogy már az amerikai függetlenségi háború idején feszült volt a viszony, mert a francia kőművesek (Lafayette, Grasse, stb.) részt vettek benne az amerikaiak oldalán, majd a napoleóni háborúk idején még feszültebbé vált. Ami a testvérek között egyáltalán nem jutott érvényre: sok esetet jegyeztek fel hadifoglyokról, akikkkel foglyulejtőik-őreik kiemelten jól bántak, sőt arra is volt példa, hogy a csatatéren megkímélték egymást.

A szakadás az ú.n. "Nagy Építőmester vita" miatt kezdődött 1877-ben és nem az angolok, hanem az írek szakítottak először a Nagyorienssel. Ennek következménye volt az 1915-ben, valóban angol kezdeményezésre alakított Francia Nemzeti Nagypáholy. De őszintén szólva a szabadkőművesség története mind a mai napig tele van szakításokkal és összeölelkezésekkel. Ez szerintem a csoportok jellegéből következik és nincs nagy jelentősége.

Más kérdés, hogy a jelenlegi angol nagypáholy ultra-konzervatív és lejtőn van. Tudomásom szerint hatszázezer tagjából kb. négyszázezret elveszített. Hasonló a helyzet Amerikában.

Igaz, hogy mind Angliában, mind Amerikában több, az angol nagypáhollyal szemben álló páholy működik. Részben a Grand Orient "kihelyezett", francia nyelven működő páholyai és a Droit Humain (azaz Emberi Jog) nemzetközi federáció tagjai. De ezek összesen néhány száz taggal rendelkeznek a még mindig 200 ezres angol és milliónál többet számláló amerikaival szemben. Tegyük hozzá, hogy a nagy létszámú indiai és latin-amerikai páholyokat nem érdekli az egész, a maguk külön útját járják.

Végül a magyarországi helyzetről. A magyar szabadkőművesség mindig is igen közeli kapcsolatban állt az európai kontinensen működő páholyokkal, mint a francia és a német. Ugyancsak jó kapcsolatai voltak az amerikai nagypáholyokkal, a XX. század elején elsősorban a 3 millió kitántorgott magyarság révén. A Magyar Syxmbolikus Nagypáholy küldötttsége még 1949-ben is részt vett a Grand Orient konventjén.

Amikor 1989-ben a Symbolikusok újjáalakultak és az angoloktól kértek alapítólevelet, kénytelenek voltak aláírni a Basic principles nevű dokumentumot, amely tiltja az el nem ismert páholyokkal a kapcsolatot. Az MNO-t természetesen ezek az elvek nmem kötik és nem is érdeklik. Vannak olyan országok, ahol ezt a tilalmat félvállról veszik, pl. az Egyesült Államok és Latin-Amerika és vannak, ahol félnek.

Ahogy )/11 írja a legtöbb országban egyeztetnek, illetve közös programokat is szerveznek. Franciaországban is ez a helyzet. Hiogy nálunk mi indokolja a teljes elzárkózást, sőt az agresszívitást, erről nem beszélek, mert magam sem tudom. Talán a neofiták túlzása, talán a félelem, hogy az angol keresztapa megharagszik, talán egyesek úgy gondolják, hogy a többiek (MNO, Droit Humain és a Napraforgó női páholy) tényleg nem szabadkőművesek. De ettől a Dunán továbbra is lefelé folyik a víz.