Elég korrekt elméletnek tűnik, pláne ahhoz képest, hogy saját kútfőből van. Feltéve, hogy egyébként helyes, egyetlen hátránya, hogy csak az "alap" szórend kérdésében igazít el, "szokatlan" szórend esetén nem segít.

Ha nyelvész lennék, valahogy úgy kezdenék neki a magyar szórend szabályrendszerének, hogy bármelyik szó szerepelhet bárhol a mondatban, KIVÉVE a kivételek, amelyek nem cserélhetők fel, nem szakíthatók el egymástól, másik szótól, mondatrésztől. Annyi kiegészítés még szükséges lenne, hogy az alap szórendet külön definiálnám, valami olyasmi módszerrel, hogy érzelmileg semleges legyen a mondat és ne hangsúlyozzon semmit. Valahogy így nagy vonalakban. Részleteiben viszont nagyon nehéz lehet következetesen egy ilyen átfogó elméletet kidolgozni. Elég nagy baj, hogy még nem publikáltak ilyet. Szerintem a helyesírás mellett a szórendet és a kiejtést is akadémiailag kéne szabályozni, amely elsőre kicsit elitista és nyelvtannáci koncepciónak tűnhet, de a nyelv akkor ér valami, akkor használható és tanítható legjobban, ha egységes és következetes.