Szia luciferi!
Röviden a történet:12 éves tanítói ügyködésem alatt soha, egyetlen szülövel sem volt komoly konfliktusom, a gyerekekkel sem - van olyan volt tanítványom, aki - már felnöttként - azóta is megkeres idönként.A 13. tanévben - szerencsétlen szám?- az egyik kisfiú anyukája azzal nyitott az elsö fogadóórán, hogy elkezdte szidni a gyerek elözö tanító nénijét, a napközis kolléganöt, általában mindenkit, akinek köze volt a gyerekhez eddig, merthogy mindenki félreismerte Krisztiánt.Kicsit furcsállottam, de mondtam, nyugodjon meg, én most találkoztam elöször a gyerekkel, nekem az a fontos, hogy én milyennek ismerem meg.
Innentöl kezdve igyekeztem nagyobb gondot fordítani a fiúra, pláne, miután kiderült, hogy nehezen mennek neki bizonyos dolgok.Sokszor ott maradtam vele órák után, adtam neki otthonra külön feladatokat gyakorolni, ilyesmik.
Hogy rövidre fogjam:anyukának igazából az volt a baja az elözö pedagógusokkal, és késöbb velem is, hogy a gyereket objektíven ítéltük meg - tehát olyan jegyeket kapott, amilyet a teljesítménye alapján érdemelt -,s ö szerinte ez nem volt reális.Késöbb problémák jelentkeztek a magatartásában is, szemtelen lett és csökönyös, nem lehetett meggyözni semmiröl sem, mindenki rossz volt, csak ö nem.A gyerekek is elpártoltak mellöle, persze ez is a mi hibánk volt.
Végül - év végén - volt egy nagy megbeszélés az igazgatói irodában, ahol ott volt anyuka, apuka, az igazgató, és minden pedagógus, aki a kisfiut tanította, de nem jutottunk közös nevezöre, azzal zsarolt bennünket, hogy ha a gyerek év végén 3-ast kap magatartásból, minden létezö forumon feljelent bennünket és járhatunk mindenféle vizsgálatokra, tárgyalásokra./a helyi polgármesternél el is kezdte a dolgot, a dirinek kellett rapportra mennie és elmagyaráznia néhány dolgot, amit anyuka elfelejtett.../.
Itt mondtam azt, hogy elég, erre sem nekem, sem a családomnak nincs szükége - a saját gyerekem itta meg a levét, mert a mindennapos ideg este otthon jött ki rajtam -és kapóra jött egy új munkahelyi ajánlat.
Még annyit, gyerekkorom óta erre a pályára készültem, és soha nem gondoltam, hogy valaha otthagyom.
Bocsánat a hosszú vallomásért.
Neked milyen ügyed volt, engem is érdekelne!
Üdv:girlee