A fal vastagság növelésével tehát csökken a felületi hőmérséklet, azaz egy adott (kül)méretű kályha várható csúcsteljesítménye. Való igaz, hogy a hőtárolási képesség növekszik, azonban ezt behatárolja a belső szerkezet "túlmelegedése" azaz egy bizonyos famennyiség után felmelegszik a belső felülete, ezáltal emelkedik a füsthőmérséklet, csökken a hatékonyság. Tehát adott teljesítményt elérhetünk vékonyabb falú, kisebb tömegű, de magasabb felületi hőmérsékletű, vagy vastagabb falú, de a várható alacsonyabb felületi hőmérséklet miatt nagyobb felületű kályhával is.  Azonban az utóbbi esetben ugyanannyival hosszabb időbe kerül az üzemi hőmérséklet elérése, amennyivel lassabban hűl majd ki. A felfűtés után az adott teljesítményhez szükséges fa mennyisége nagyjából azonos mindkét esetben. Ezért nem valószínű, hogy a hatékonyság tekintetében létezik ideális falvastagság. Inkább a ház hőtehetetlensége és a hőigénye szempontjából.