1) Azért ne csináljunk már úgy, mintha a parasztok a cári időszakban dőzsöltek volna. Jobban éltek, mint a szovjet időszakban, de az ottani viszonyokhoz képest az 1935-41 közötti dolgok azért nem voltak rosszak. Volt elég kaja (bár némileg tarthattak a rossz terméstől...), volt egészségügyi ellátás (ami előtte nem volt), a gyerekeik oktatásban részesültek (ez se volt korábban), stb. stb.

2) A hadseregben nem a közkatonákat tisztogatták, hanem a tisztikart (egyébként nem volt annyira véres, a többséget nem kivégezték, "csak" gulágra vitték), és tökmindegy, hol tartózkodott, a parasztokat az nem érintette, csak a hivatásos állományt. Akiket én nagyvonalúan az értelmiséghez soroltam, mivelhogy ugyebár tanult szakma, csúnya esetben túloztam egy kicsit. Egyébként nem a hadsereget érte a fő tisztogatás, a 36-38 között kivégzett közel egymillió főnek a töredéke volt katona (bár a hadseregben 1941-ig húzódott a tisztogatás, de még azzal együtt is).

gyakorlatilag egy-két kisebb enyhülést leszámítva folyamatos terror alatt tartották az egyházakat és a hívőket (ami leginkább a falusi lakosságot érintette)

Mit jelentett ez a terror a mindennapokban? Sheila Fitzpatrick-nál olvastam, hogy a parasztokat a harmincas évek közepétől békén hagyták, a papokkal meg a parasztok különböző okokból csak mérsékelten szolidarizáltak, ráadásul a falvak nagy részében akkor már nem is volt pap, mivel a papok zömét addigra deportálták. (Az egyházellenes akciók zöme a huszas években lezajlott, amikor még a parasztoknak nem volt túlzott bajuk a rendszerrel, mert még nem vették el a földjüket.)

A tízezerszám gulágra küldés egy százmilliós országban semmit sem jelentett. Az USA-ban is lehet apróságok miatt börtönbe kerülni, a világ legnagyobb börtönpopulációjával rendelkezik, de ez a lakosság túlnyomó részét nem érinti. A nemzetiségek deportálása meg a szomszédokat nem szokta izgatni, ezért működnek jól az ilyen dolgok - például a lengyelek se szolidarizáltak a deportált zsidókkal.

Holnap folytatom.