Szóval folytatódik. Na adjunk neki: itt valamit keversz, de nagyon csúnyán. Az 1870-es évről van szó, azaz aki szerinted a kételyeit fejezi ki fia kormányzói képességei iránt az I. Vilmos, akit 1871-ben "németek császárának" neveztek ki. A fia III-ik Frigyes volt, aki 1888--ban meghalt. II-ik Vilmos ( uralkodik 1888-1918) III-ik Frigyes fia volt. A nagyapa katonai erényei közül nem sokat örökölt:)

A Hohenzollern dinasztia pedig igen népes volt ( jutott belőle a román trónra is, nagy hirtelen:)), aki a spanyolokat boldogította volna az bizonyos Leopold von Hohenzollern-Sigmaringen , aki úgy került képbe hogy a spanyol régens gen. Prim próbált szabadulni a hagyományos Bourbon házi perpatvaroktól:)

A franciknál megszólalt az összes vészcsengő:), a kedves déli szomszédnál egy stabilitást hozó monarchia, német szövetséges. A közhangulatra jellemző hogy a francia szenátus és a "corps législatif-lásd 1852-es francia alkotmányt ) amely egyáltalán nemvolt elragadtatva a "Kis Bonaparte " kalandjaitól és leszavazta még anno 1868 az általa óhajtott fegyverkezési programot-egyhangúlag megszavazta a hadi hiteleket:)