1979-ben vonult be hozzánk egy vezetékes műszerész újonc. Az egyik falubeli haverja akkor éppen már leszerelő-félben volt, nagyban lobogtatta a nem is túl hosszú centit. Egyik alkalommal az újonc könyököl az emeleten a lépcsőfordulóban, amikor egyel lejjebb megjelent a leszerelő haver.

Újonc: - Orrba lőjelek a centimmel?

Öreg: hatalmas röhögés.

Erre az újonc elővette a zsbéből a 10 méteres sárga mérőszalagból vágott "centit" és mesteri módon úgy eltalálta vele az öreget, hogy az hirtelen levegőt venni is elfelejtett.

Na ekkor meg én röhögtem hatalmasat.

Én egyébként kétféle centire emlékszem. Az egyik a már itt is leírt kézigránát forma, a másik viszont centinként picit be volt fogazva, majd összehajtogatva, mint a régi klozetpapír. Azt gumival összefogva tárolták, és ráérő idejükben harmonikáztak vele. Igaz azzal a változattal lőni nem lehetett.