A Borossebes-Menyháza kisvasút története dióhéjban

 

     A 21.2 km hosszúságú, 760 mm nyomtávolságú, közforgalmú kisvasutat gróf  Wenckheim Frigyes építette 1893-ban, költsége 303 000  Koronára rúgott.  Bár magántulajdonban volt, kezelője az ACsEV lett. A korlátozott közforgalom VIII.14.-én indulhatott meg.

     A hegyvidéki pályán a legnagyobb emelkedés 18 ezrelék lett, a legkisebb ívsugár 50 méter. A vonalba 67 db híd és áteresz került. Az alépítmény koronaszélessége 2.8 méter lett, a felépítménybe 10.9 kg/fm súlyú, „w” jelű acélsíneket fektettek, melyek 2.1 tonnás tengelynyomást engedtek meg, a sebességet 25 km/h maximálták. A forgalmat és a rakodást kilenc állomás segítette.

     A vontatáshoz két darab kétcsatlós gőzmozdonyt vásároltak, majd később egy háromcsatlóst:

 

Pályaszám:

Név:

Gyártva:

1.

PÁL

Sigl WN. 1893/3648 gysz.

2.

LÁSZLÓ

Sigl WN. 1893/3649 gysz.

3.

KRISZTA

Weitzer J. 1897/13 gysz.

 

      A kisvasút a Menyháza fürdőbe igyekvőkön kívül Aradra, az építkezésekhez kitermelt vörös márványt és a Mezőhegyesi Cukorgyár számára kitermelt mészkövet is szállított.

      1901.XI.-XII. hóban a Budapesti GANZ gyárból Sármezey Endre a vonalra szállítatta az AEGV 1001 psz. kísérleti gőzmotorkocsiját és azzal 14 próbamenetett hajtottak végre, mielőtt Békéscsabán forgalomba helyezték.

     1914-ben készült felmérés a környékbeli egyéb kisvasutakról:

 

Borossebes

Mairovitz Emil

180 vfm

600 mm

4 kocsi

téglagyár

Borossebes

Benstein Manó

3 140 vfm

600 mm

 

bánya

Menyháza

gr. Wenckheim Frigyes

2 517 vfm*

600 mm

 

erdészeti

Borossebes, Keszend

h. Sulkowsky J. Mária

552 vfm

760 mm

 

erdészeti

 

*= 1915-ben 2 947 vfm

      A kisvasút 1920-ban Trianon folytán Romániához került. A 2 psz. gőzmozdony Békéscsabára, az AEGV-hez került, ahol a pályaszámát megtartva 1927-ig dolgozott, majd eladták gróf Wenckheim Lászlónak, aki tarhosi uradalmában üzemeltette.

     A kisvasúton mindinkább a fa szállítás került előtérbe. 1934-ben ezért négy kisebb-nagyobb szárnyvonal épült 18 km hosszúságban. A II. Világháború után 1948-ban az üzemeltető is a Romániai Erdei vasutak, a CFF lett. Ebben az időszakban is több gőzmozdony látta el a vontatási szolgálatot:

 

CFF 763.108

Mayer 1908/

 

 

CFF 763.201

Bdp. 1907/1942 gysz. 75/3 jelleg

ex. AHMV 1 psz.

1962-ben Váradfenesre

CFF 764.460

Resita 1956/1199 gysz.

 

1962-ben Váradfenesre

 

     Végezetül a kisvasút 1962-ben – talán az eredeti pálya végleges tönkremenetele miatt – megszűnt.