A vácegresi laktanya (szolgáltam ott egy kicsit) három elkülönített részből állt. A falu szélén a tiszti lakótelep, ami emlékeim szerint (1980-ban voltam ott) négy egyforma kis épületből állt. Mentél egy aszfalt úton néhány 100 métert, balra ott volt a B terület, ahol telephely, gk műhely, kazánház és a 7-es épület volt. Mentél tovább, ugyancsak balra ott volt a laktanya, ahol nagyjából minden megvolt a 180 - 200 ember elhelyezésére. Természetesen a 60-as évek színvonalán. És ha tovább mentél ezen az úton, akkor pont nekimentél a tüzelőállás ("A" terület) kapujának. Ott bent is volt néhány épület, de ott inkább az SZNR fedezék, a hat indítóállás, a három szakaszfedezék, lokátorfedezék és egyebek voltak a jellemzők.

Ez tehát nem kiképző laktanya volt, hanem egy éles légvédelmi rakéta osztály laktanyája.

Kiképző laktanyának csak annyiban fogható fel, hogy időnként ennél az osztálynál tartották a 11. dandár gépkocsivezető újonc kiképző bázisait (én is ezen az alapon voltam ott), mert volt a közelben egy gk-s tanpálya. Ám ez a tevékenység csak erősen időszakos volt, ezalatt az eredeti tevékenységet nem függesztették fel.

A tüzelőállás 1982-ben kiürült. Akkor fegyverezték át az osztályt az SZA-75M Dvináról az SZ-75M3 Volhovra, és a technikát már az új, Fót mellett épült tüzelőállásba telepítették. Az osztály viszont szopott, mert új laktanyát nem építettek nekik, naponta buszoztak a régi laktanyából az új tüzelőállásba. És ez így is maradt egészen 1996-ig. Akkor számolták fel az osztályt.