metálfarkas Creative Commons License 2010.12.24 0 0 7111

Pon tosan úgy van ahogy Sangha mondja. A Nirvána nem egy hely. :) Hanem egy rendes tudatállapot. Gondolatokból áll össze. Nem, nem csak belekóstoltam. Még mindig benne vagyok. A Nirvána elvileg végig kell hogy kísérjen ezen az életemen át innentől már végig egészen a halálomig. Állítólag ha valaki eléri, onnan már nincs visszaút.

Hogy milyen? Büszkélkedni nem akarok vele, a tényt csak azért írtam le, hogy köszönetet mondjak Sanghanak a mantráért, mert ő mutatta meg nekem és talán a mantra segített a legtöbbet. Vagy inkább a szutták (tanok). De úgy érzem, hogy annak a mantrának rengeteget köszönhetek.

Módszerek? Nem a módszerek a fontosak, hanem hogy mit fektetsz bele mindabba a célba, hogy a Nirvánát megtapasztalhasd. Ha valaki pl. csak szuttákat olvasgat (de eléggé kielemezi őket) és meditál, mantra és leborulások nélkül, ő is ugyanúgy rádöbbenhet az igazságra és felszabadulhat.

Hogy hoygan történt? Amikor mantráztam tegnap, akkor valami furcsa érzésem volt közben. Mintha eggyéváltam volna a mantrával, de teljesen. Mintha nem lenne énem, egyeltalán semmilyen én, csak az a mantra, amit épp mondok. Aztán ez egész végig így folytatódott, amíg mantráztam. Utána pedig amikor abbahagytam feltűnt, hogy teljesen más lett a gondolkodásom és rájöttem hogy ez nem lehet más, csak a Nirvána. AZ ELMÉMET PEHELYKÖNNYŰNEK ÉREZTEM, mindentől megszabadulva.

Egy kicsit nehéz leírni. Hatalmas békességet érzek, nagyobbat mint eddig valaha. Úgy érzem hogy mentes vagyok mindenkitől és mindentől, nem tartozok semmihez és senkihez, nem ragaszkodok semmihez és senkihez, nincs bennem semmi vágyakozás, úgy érzem, hogy nincs én, mert megszabadultam. Elmúlt életek is jutottak eszembe, vajon mennyi lehetett, de valahogy nem tud érdekelni, mert úgy érzem, hogy azok az elmúlt életek nem tartoznak hozzám. Tudom, hogy minden körülöttem éntelen és állandótlan. Van egy sors, ami nekem jutott, egy küldetéssel természetesen (úgy gondolom, hogy minden embernek van küldetése a Földön, kivéve azokat, akik csak céltalanul kóborolnak. Küldetés lehet pl. olyan hogy valaki rosszabb emberekből képes jobbakat csinálni.) és aztán ha a földi életnek vége, akkor nem lesz több újjászületésem minden bizonnyal. Hát nagyjából ezeket a dolgokat érzem és boldogságot is érzek. Nem olyan, mint a rendes, átlagos boldogság, hanem másabb. Nehéz lenne megfogalmazni ezt a boldogságot............ És nagy szeretet minden érző lény iránt. Csak semmi harag senki iránt, inkább akkor semleges érzés. Ez is feltűnt.

Előzmény: Törölt nick (7107)