Szia!

Engem november 2-án műtöttek. Az előkészítőben a műtét előtt az anesztológis megkérdezte, hogy hogy szeretném. Gerincérzéstelenítéssel, vagy  tubusos altatással.  Sajnos nekem már több műtétem volt altatással és pont ezért a tubust nem kértem, így a  gerincérzéstelenítést választottam. Természetesen nem bántam meg. A gerincbe beadott injekciót alig lehet érezni. Egyidejüleg az infúzióba kaptam nyugtatót. Ez azt jelentette, hogy pár-perc múlva már el is aludtam.

Ebből kifolyólag a műtőben történtekről semmit nem tudok. Arra ébredtem, hogy a műtösfiú szólongatott, hogy túl vagyok rajta és ágyastul megyünk a röngenre. Másnap reggelig nem lehetett felkelnem, de nem is akartam, mert sokat aludtam. Reggel már kimentem a mosdóba. Kora délután a saját lábamon hagytam el a kórházat. Be volt kötve a bal lábam és kezelőcipő volt rajta. Ebben a cipőben is csak sarkon közlekedtem. Egy hét alatt kétszer voltam kötözésen. Nekem a varratszedés 14. napon volt, mert előbb nem lehetett. Cipőt pedig most a 7. héten tudtam felvenni, de ehhez vennem kellett egy hosszú zippzáras csizmát, mert az én régi cipőimbe nem tudtam bebújni a hajlítás miatt. Sántikálni, még most is sántikálok. Ha teheted beszélj  meg mindent az ortopéd orvosoddal. Az alatatásról, vagy gerincérzéstelenítésről az anesztológussal tudsz konzultálni. Szerintem rizikó mindenben van. Nem jellemző, hogy valaki lebénul a gerincérzéstelenítéstől. TV-ben volt, hogy kismamák fizetnek azért, hogy szüléskor gerincérzéstelenítést kapjanak. Mondjuk én ezzel sem értek egyet, de ez egy másik mese. Ne félj, hisz fiatalka vagy és csinosz szeretnél lenni. Az csak természetes, hogy mindent elkövetsz ennek érédekében és megcsináltatod a lábadat. Bátorságot kívánok neked.