Nekem hasonló élményem Kecelen volt. Szintén ÉT. és kapálás horolóval.

Olyan életlenek voltak, mint a bot. Persze mi vidéki, koleszos gyerekek, mindjárt tudtuk hányadán állunk, szereztünk reszelőt, és mielőtt nekiáltunk volna, rendbe tettük a szerszámokat. Szerencsétlen Balettintézeti, Zenei szakközepes és többi VI. ker-i diák csak szerencsétlenkedtek, meg gyártották a vérhólyagot a tenyerükre, de semmire sem mentek.

Mondanom se kell, menten kineveztek bennünket kapaművészeknek, mert mi még normát is tudtunk csinálni.