Játékkatona!
Azért nagyfaszok voltatok, csak lesek itten, ha úgy vesszük, nektek is megvoltak a jól bevált módszereitek.
A nickneved is mostan kezdem érteni, hiába én nem voltam nagy játékos sakkozó.
Azt töreldelmesen be kell vallanom, hogy a sakkozók azért nem örültek mindig nagy népszerűségnek, sőt irigyeitek is voltak, hiszen jöttetek a kapuhoz, és én voltam a kapus, akkor általában ez a szöveg hangzott el.
- Ki maga?
- Jelentem sakkozó!
- Na lóugrás!
És mentetek edzésre.
Azért nem csíptek bennetek, mert hétvégén versenyekre jártatok, így aztán ahogy írod a szolgálat másokra maradt.
De nélkületek a kidolgozás halott lett volna, fantasztikus pasik voltatok.
Ezt a névcserés trükköt mi is csináltuk pontosan miattatok, mert hiába voltatok OB -I, fizikálisan voltak kívánnivalók.
Leírom, talán már nem sértődtök meg, ez is kedvenc párbeszédem volt:
- Maga sakkozó?
- Igen!
- Obé egyes?
- Jelentem igen!
- Ez olyasmi mint a fociban az NB - I?
- Jelentem igen!
- Tehát élsport?
- Igen jelentem!
- Akkor maga élsportoló?
- Jelentem i..i.gen. ( Érezte mi következik. )
- Na élsportólókám akkor neked meg sem kottyan a háromezer, Futás indulj!
Aztán megkottyant persze már az első százon, akkor jól esett kifigurázni bennetek, ma már nem tenném, de éppen olyan fiatal és bohém voltam mint ti, azt hittem a világ egyszerű.
Amikor aztán eljött a szocverseny vizsga, és nektek már csak a testnevelés hiányzott a kiválóhoz, akkor jött el a mi nagyfaszságunk, ugyanis, a rakétás kezelők meg igen jó fizikumú gyerekek voltak, köztük egy Szabó Attila nevű hetes kezelő, ( azért írom ki a nevét, mert minden vágyan találkozni vele, tőle kaptam ajándékba a lakásom még mindig legszebb díszét egy eredeti Herendi porcelán tálat, és ő készített nekem gépkocsi laprugóból tőrt, még mostanában is kedvenc gombázó késem ) nos Attila 11 perc körül futotta a háromezer métert, ( én sohasem tudtam kiválóra lefutni, 13 perc volt a kiváló, 13' 50" a jó, és 15' -ig megfelelő, érdekes, hogy akkor utáltam futni, most meg vénségemre tíz éve nyáron futkározom, hat kilométereket, de egyszer lefutottam a kilenc kilométert szeptemberben: 70’ 59” alatt, 23 perc körüli háromezrenként, tegnap a nagy hóban 62 perc alatt mentem négy kilométert, ezt csak úgy megemlítem, hogy árpapa azért még megy mint a rakéta! haha )
Lassan elfelejtem mit is akartam mondani, egy kicsit vénülve már kezdek szószátyár lenni,
ja igen, szóval volt a testnevelési vizsga akadálypályán, Misi bácsi ( nyugodjon békében ) a befutónál, kiáltotta a nevet, éppen a kidolgozók voltak soron, az a lényeg, hogy Attila mindhárom kidolgozó helyett lefutotta, az utolsónál még szóltunk neki, hogy nem kell sietni, jó lesz a jó is.
Később Misi bácsi is kiokosodott és vinni kellett a katonakönyveket a vizsgára, de ha megnézitek az akkori képetek bizony ember legyen a talpán aki aszerint beazonosított egy rakás izzadt katonát, ráadásul a kép készítése után egy év múlva, ami bizony sokat számított, mert határozottan állítom, hogy egy év alatt megváltoztatok, markánsabbak lettek a vonásaitok, nem volt beesett váll, szóval azért használt valamit az a katonaság.
Ha már akadálypáya, mutatok nektek valamit, erre a képemre vagyok a legbüszkébb, mert jól sikerült, ugyanakkor jól példázza a 1480 lelkületét.
Ez a két hiradó hivatásos katona azonnal átváltozott virtuskodó fiatalba amint meglátták a palánkot.
Nyaki a jobboldali, Nagyrádiós a másik, szoktak itt fórumon is megjelenni, és innét teszem fel aggodalmaskodó kérdésem Nagyrádiósnak, hogy miként van, ugyanis egy komoly műtétje volt, én meg nem vettem észre, hogy szalad az idő, és régebben érdeklődtem felőle.
András! Ugye minden rendben van?
Ennyit kívántam ma elmondani.
Várom a további beszámolóitok, jó ám bennetek olvasni.
Marc - i Pan- nak még képek, remélem így minden a helyére kerül.
Ha a nevemre kattintatok, az egyik blogomból egy kis étvágygerjesztő.
Árpapi
