Puncik, vaginák, nunik, pinák keringenek a plázában. Közeledik a karácsony. Viszi őket a gazdájuk mindenfelé.
A szőrtelen, sima puncik gazdái vihorászva mászkálnak, a hozzájuk tartozó lánykák pont úgy öltöznek, ahogy a nagyok, csak a bugyiban lévő, az tudja, hogy szó sincs itt még felnőttségről. Senki sem érintette még őket és nem is vágynak rá, csak félénken fantáziálnak róla, hogy milyen lesz majd egyszer, ha ... De nem űzi-hajtja őket semmi, még az sem, ráérnek, az idő nekik dolgozik, nincs még hatalom senki felett, gondtalan, örömteli kaland. "Nézd, tök cuki az a kis rózsaszín karkötő, meg kéne venni a barátnőmnek, ugye?" Kiszámítottnak látszó gesztusok, próbák a felnőttségre, hirtelen 360 fokos fordulat, gyerekes ugrálás, majd megint komolykodón eltúlzott, nőcis viselkedés. Játék az egész. Tét nélküli játék.

A simára gyantázott puncik tudják mit akarnak. Mert övék a világ, övék a hatalom és a dicsőség. Mindörökké, ámen. Vagy legalábbis ebben a pillanatban úgy látszik. Most még hiszik, hogy igaz lehet. Mennek, amerre menniük kell, magabiztosan, töretlen elszántsággal, mennek, mert hajtja őket a vágy, a kihívás, a hódítani vágyás, a falánkság. Mennek hát és falnak. Oly messze még a vége, nem is látszik, el sem képzelhető, csak most van, semmi más, riszál a lány, tipeg a magassarkúban, kirakatüvegben szemléli a látványt, igen, ez kell, pontosan ez, nem más. Hajat igazít, meg kéne venni az egész világot! Hol az a férfi, akit elbűvöl a látvány? Hol az a férfi, aki elé szórja mindezt? Megtalálja. Meg fogja találni. Semmi kétség.

Frissen borotvált pinák vezetgetik az asszonyokat, szép, guszta fehérnemű takarja őket, "mert megérdemlem" és mert a szeretőt lázba hozza a látvány. Ebben a korban kevés a puszta test, valami mást is kell nyújtani, ez már másfajta hatalom, másfajta vágy, másfajta erő. Higgadt erő, magabiztos és gátlástalan. Pontosan tudja mit akar és meg is szerzi. Semmi tétovaság, semmi szégyen, semmi gátlás. Nincs már sok idő, ki kell használni, etetni kell a vágyat, etetni kell a fenevadat. Most.

Kicsit kopott fehérneműbe rejtetten borotválatlan pinák is cirkálnak. Minek borotválni, ki nézi meg őket? Idejét se tudják... Nem kell a hatalom, sose nem is kellett, egyáltalán, hatalom? Hülyeség az egész, nincs értelme, ezerszer jobb a csokoládé és kevésbé problémás. Nincs vesződés, kinek van arra ideje, rohanni kell a gyerekért az iskolába, a tanárnak is kéne valami, de mi a fene? és miből? elő kell varázsolni a karácsonyi vacsorát is, legalább az van, szabira kéne menni, hogy lehessen takarítani, sör is kell majd a tévé elé, a sokszor mosott bugyi pont megteszi és legalább takarja a jól fejlett striákat a hason. Hosszúnadrág alól nem lóg ki a combra terjeszkedő pinaszőr.

Kicsit pisiszagú, ritkuló szőrrel, de azért még viszi a láb. Hatalom? Már a múlté. Csak az emlékezet. Az sem sokáig. Mit keres ő egyáltalán a plázában? Megy is kifelé, csak a meleg tartja még idebenn, a piacon nem fűtenek ennyire.