Břeclav: In the 10th century it was abandoned. In 11th century a border castle was established by Duke Bretislaus I which took his name (in Czech Břetislav → Břeclav). The castle served as one of the ducal administrative centres in medieval Moravia.
----------------------------------------------------------------------
"István pénzeinek jó híre hozta magával, hogy külföldön hamisították őket, illetve utánveretek készültek belőlük. Az utánveretek egy csoportja súlyban, átmérőben és rajzban megegyezik István obolusaival, de a körirat zavaros vagy értelmetlen, a veret pedig kezdetleges. Ezenkívül előkerülnek északon nagyobb átmérőjű és súlyú (1,1–1,39 g) veretek, amelyek rajzban részben Karoling-templomot, részben István keresztjét tüntetik fel, köriratuk pedig olykor zavaros. Ilyen pl. az a svédországi Bosarvéban előkerült PHANUS REX és RESLAVVA CIV feliratú érem, amelyen a király nevét a hamisító egy másik hibás utánveret nyomán készíthette, és a bajor REGINA CIVITAS feliratot értelmetlenül eltorzította. Ez a torzulás azonban elég volt arra, hogy napjainkban egy hamis olvasat: BRESLAVVA CIVITAS, azaz Bratislava szülessék belőle mint István király pozsonyi szlovák pénzverőhelye. A véséssel készült bosarvei veret egyébként rajzában is idegen, Karoling-mintát követ. Hogy ezek esetében hamis utánveretekről van szó, abból állapították meg, hogy kizárólag külföldön, főként a Baltikumban fordulnak elő, ahol ez időben az Odera és Enns között lakó vend hercegek is készítettek a Sachsenpfennigek mintájára utánvereteket. Mivel a Magyarországon vert és kereskedelmi forgalomba került pénzeket idehaza szokás volt halotti útravalóul adni és eltemetni, XI. századi temetőink és kincseleleteink pontosan tükrözik, hogy mi készült idehaza, és mi utánveret. Hamisítvány voltunkat technikájuk is elárulja. István pénzei a koronázási verettől a kereskedelmi obolusokig egyaránt úgy készültek, hogy a rajzot és írást a verőtőbe beponcolták, beütötték, ezzel szemben, az északi utánveretek mindig más eljárással, a verőtő vésésével készültek." (Györffy: István király és műve; Gondolat, Bp., 1977, 340.)
