Tanúhegyek 40

Eddig a 2005-ös t.túrán voltam csak, még gyalogos koromban. Iszonyú köd volt, semmi kilátás, de már akkor gondolkoztam, milyen lenne ezt a túrát lefutni? Távlati célként felírtam, aztán idén már futóknak is megrendezték. (Köszönet!) Nyáron Révfülöpön nyaralva Tótit és a Gulácsot megfutottam, 30 C fokban elég brutál volt. Most a meleggel nem volt gond, az időjárás előjelzés eső/hó/köd verziót jósolt. Pénteken délután elkezdett zuhogni, éjfélkor még az eső esett, aztán átváltott havazásra. Szombat reggel szikrázó napsütés, Badacsony lábánál olvadt, de a hegytetők fehér takaróban álltak, csodás látvány volt. A rajtban sok ismerős, BAndrás sajnálkozva mondta hogy 10 előnevező el se jött. Kb. 40-en indultunk, a rajt is csak 10 percet késett. 1 perc alatt a latyakban szétázott a cipőm, így az első bokáig érő sár sem zavart. Minimálra vettem a figurát, két energiagélt vittem. Minden nevező kapott egy műanyag poharat, a frissítésre. Zsebre raktam, eléggé zavaró volt. Ahogy kaptattunk a Badacsony oldalában - átérve az árnyékos oldalra - a latyakot felváltotta a hó. Gyönyörű havas erdőn át előzgettük a gyalogosokat. A lefagyott bazaltlépcsők eléggé technikásak voltak, sokan elestek, de hamar fent voltunk. (2,7km/309m/ 0:22) A legelső fakorlátnál sikerült a dugókám elveszítenem, de a négykézlábas keresés 5 perc alatt meghozta az eredményt. A Bujdosók lépcsője lefele igazi horror élmény volt, a fenéken csúszás tünt a legjobb megoldásnak. (Állítólag gyalogos spori csuklótörést szenvedett itt). Leérve a hegyről megint a hóhatás alákerültünk, a latyakba. Itt egy hosszú aszfalt rész következett, szerintem a túra kb . 20%-a aszfalton vitt. A Szigligeti Vár (10,9km/523m/ 1:25)messziről világított, első frissítő pont. Személyzet sehol, önki. Buborékos víz, kóla, ücsi, keksz, banán. Ezt adják, ez van alapon egy pohár fagyos ásványvízet lenyomtam. Megint aszfalt, latyak, de az erdők, mezők ragyogtak a napsütésben, nagyon szép volt. Szent György-hegy megint hóban állt, itt kb. 30 cm-s hó gyült össze. (18,7km/836m/2:02). Itt aki akart, a nagy Csanyával dughatott! Lefelé megint csúszkálás, a Kaán Károly t.háznál meleg tea, ropi, alma, zsíros-vajas kenyerek. Bazalt-orgonák, nagy zakó, gyalogosok kibuktatása.Egy spori antilopként húz el mellettem, kiderül szöges cipőben nyomja. Icebug márkájú, aszfalton is jól tompít. Megfontolandó ilyen terepre, de már van 4 pár cipőm...Aztán jön a számomra legrosszabb rész, Gyulakesziig szántóföldeken át vezet az út, néha térdig merülök a jeges vízbe. Teljesen sík, de a ragacsos sárban minden lépés szenvedés. Totál eléhezem, mindkét gélt benyomom, de alig segít. Csobáncra fel szenvedés, Gyalogosok megkérnek, álljak már félre, had előzzenek meg... Itt még méteres hófuvások is vannak, szép-szép de fárasztó...Fent ((26,9km/1120m/3:07) a pontőrnél van egy hatalmas zacskó azsalt füge, egy marékkal benyomok, ezzel már lehet menni. Káptalantótiba (30,9km/1141m/3:32)könnyed kocogás, itt BAndrás üzemelteti a pontot, van minden kaja, persze túl eszem magam. Tótira végig a hányáson gondolkozom, de bent marad. A vége egy rövid, de annál meredekebb kaptató, itt is hatalmasakat csúszkálunk. (34,1km/1360m/4:12). Már csak a Gulács van hátra, már elegem van az egészből. Itt elég sok a köves törmelékes útszakasz, de a hó most befedi. Vánszorogva gyaloglok fel, a nap is elbújt már a felhők mögé, hűvös van. (37,6km/1586m/4:50). És innen már csak lefele, hó, latyak, dózer, aszfalt. A faluban még rákapcsolok, de a mögöttem jövő Fridman és Rushboy nem akar versenyezni. A vége (42,3km/1600m) 5:23, azt hiszem 9. vagyok. Nagyon kemény volt,  de jövőre megint jövök. Normál viszonyok közt  fél órával jobb lett volna. Bár idén normál körülmények közt a Mátrabércen futottam...