Tamási Lajos, *Nagykónyi, 1923. jan. 1., †Bp., 1992. nov. 26.: költő

 

 

ZUGLIGETI ESTE

 

Sötétedik a hegyek zöldje,

szelíd omlás dűl le a völgyre,

fűre-fára.

Kúszik az est Budára.

 

Futnak a kékek-buborékok,

kibuggyan a mély szakadékok

álma-gondja.

Árnyék folyik a dombra.

 

Csobban az árnyék s elszivárog,

reccsennek hallgatag virágok,

csiga-házak.

Sok nekik ennyi bánat.

 

Sok nekem ennyi csönd már,

gyönyörűm, jöjj, üzenj már:

jössz-e, vársz-e?

Sűrűmben rámtalálsz-e?

 

 

 

A ledöntött kőfal, (1957-1962) [45.]