Menj vissza jó százévet !!

 De elég csak 50 -et is.

 Tehát Mo. -on a XIX század végéra kialakult egy kályha , tűzhelygyártó ipar. Ezek jobbára  un. öntvény üzemek voltak, szép művészi önt vényeket állítottak elő. Ezzel párhuzamosan alakult , fejlődött a tűzállóanyaggyártás, ezen belül a samott gyártás is.

 És ekkora már a manufaktúra jellegű, kisipari  cserépkályha  csempegyártró ipar is kialakult. Kisiparos, és gyár gyártotta (formázta -égette a kályha csempét). És mivel a cserépkályha rakás -építés komoly szakma, a csúcso kb. 5000 ember tartott el egy kályhás (kb. annyit mint papot). Ezek  voltak a tömeges elterjedések, mert az említett ipar és szakma már több száz éve létezett.

 Ja persze főleg faluhelyen voltak akik maguknak építetettek tűzhelyet, kemencét stb.

 Amikor a szüleimtől a ruszkik elvitték a gyári spórheltet, hogy két faluval arrébb szétverjék _ ezt nevezte a népnyelv zabrálásnak - akkor ők is kénytelenek voltak téglából rakni tűzhelyt.

 Probléma a fedéssel volt - ami öntvény, de azt meg találtak, mert a másik faluból hozott szintén szétvert tűzhelyé némi kompromissszummal megfelelt.

 Ja az ipar és ezenbelül a szocialista nagyipar feléledt. Elkezdte a salgótarjáni kályha gyár ontani a termékeiket, így 49 -re lett új, gyári tűzhelyük.