Köszönöm Neked a kedves történetet, igazán jót mosolyogtam. Visszaidézted gyermekkorom disznótorait, amikor valóban az egész család együtt volt (szülők, nagyszülők, a szülők testvérei, sőt vacsorára a jószomszédok) vidám hangulatban telt az egész nap, este a sok finomság elfogyasztása után előkerült a kártya, a jó borocska, a citera, és az órára nem nézve, ment a kártyacsata, a borozgatás, történetek mesélése hajnalig. S közben édesapám citerájának kíséretében ment a közös éneklés, nótázás. Mi gyerekek mikor kicsit elálmosodtunk, lenyomtunk egy kis fogócskát és tovább élveztük a felnőttek társaságát, s közben mi is eltanultuk a nótákat, népdalokat.

Manapság ez már másképpen zajlik, felpörgött az élet szokta a fiam mondani...  A vacsora már elmarad, de a késői ebéd családi körben még "kötelező"!!!

Remélem megint finomra sikerül minden disznóság...))))

De azért a konyhaablakot majd szemmel tartom...o)))))