Marsall László, *Szeged, 1933. nov. 3.: költő


MARSALL LÁSZLÓ: ÓDONDAD KÉRELEM

még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed változásait
ébredéskor moccanásait
amikor a tarkódtól meleg
párna tollában mélyebbre pereg
az elmúlt napi szerelem-szilánk
éles és mégis kristálycukor-szemcse
mikrolencse és benne koponyánk
egybegyúrva az álomtollazatban
gyűszűnyi nap egy kapuboltozatban
hol párban álló önmagunkat látva
elalszunk ott fenn mi gyűszűnyi lámpa
mert minek mégegy fény oda
hol a búcsúzók homloka
úgy világít a kapuboltozatban
mint a holnapi szerelem-szilánk
mikrolencse és benne koponyánk
a holnapesti álomtollazatban
midőn majd a tarkódtól meleg
párnád tollában mélyebbre pereg
és ha leendő moccanásait
szerelmed apró változásait
már ma valaha elmondtad nekem
más csak árnyék
havazásunk holdsugárban
és a csónak
koporsónk tán
ki emlékszik
ki gondol rá
milyen éhség
milyen vágyás
milyen végtelen kívánás
semmi semmi semmi emlék
csak a ringó árnyak tánca
árny az árnyon tűz-időben
éjszakában havazásban
patakok forrása lettünk
egy patakká vált a testünk
árny az árnyon ringó csónak
te a fenti
te a lenti
fordulj fordulj
hóízekkel
így akartad
így akartam
áldozat és tűz és isten
indakarok fonódása
gyűrűzése fel az égig
havazás új havazásra
tiszta minden
árny az árnyon
ringatózik
füzek nyírfák sötétsége
te és csak te
te és csak te
kimondatlan neve sincsen
soha másként soha szebben
indakezek egymást védőn
lehunyt szemek egymást látón
havazás a havazásban
fehér árnyak fehér árnya
összekötve eggyé égve
éjszakában
szálló csendben
árny az árnyon
ringó csónak sima vízen



Szeretlek kedvesem [281-284.]