László Noémi: Fejadag

Egy nappalom, egy éjszakám maradt.
Elalszol, engem elszólítanak.
Mit számít az, gyáván fogom, vagy bátran
viselni sorsom táborok sarában,
ha bénító a délutáni zsongás,
és nincs szavam, hogy létrehozzalak,
ha védtelen vagyok, mert rádtaláltam,
s nem mond le rólad szótalan szorongás?

Elalszol, engem elszólítanak.
Gyámoltalan hogy gyámolítsalak
élni és halni páros börtönében,
hol szemhunyásnyi múlttal is beérem,
miközben tehozzád csupán
ölelő karom ingatag emléke jár –
egyetlen nappalom és éjszakám.