László Noémi:A fák fölé terítve

Kihagyott lélegzet után
vissza nem térő álom.

Makacs, monoton dallamok
messze futó fonálon.

A volt folyton lenni akar:
mindenki élni hagyta,

ma zümmög, holnap zakatol,
kirobban a szabadba,

megfeketül levegő,
tegnapi lesz az íze;

mi pedig csendesen fogyunk
a fák fölé terítve.