dolna
2010.11.03
|
|
0 0
31855
|
Tamás Tímea: Őszi erdő
Már csak a kényszer ölel át őszi fák alatt ő szeret miközben pereg a nap s hullanak szüntelen levelek
a mindennapok akár egy bő ruha lötyögnek rajtam, nyoszolyám takaróját gyönggyel lelkem égi malaszttal rég kivarrtam
fekszem halkan a csöndben köröttem rőt mókus netez, s őrült szerelmek emlékével szállnak tova a levelek
egyedül vagyok, de nem elhagyott messze tőlem a sivatag
szívemet belepi a pára szemem körül az ősz matat
meleg és sima a keze sokat tudó és eres pergamen neki az arcom látja rajta a jelet
mit én a balga meg nem fejthetek s tovább fekszem a csöndben s hullanak szüntelen levelek
|
|