Mezei Marianna: Vakhit

A temetőt köd lepte
s a sírokat elrejtve
falat vonva elém
szétterült,
s hozzád igyekezve
mentem sietve
nem láttam semmit,
szívem vitt,

s bolyongva, elveszve,
téged keresve
hívtalak, bár tudtam,
nem vagy itt,
csak ködbe szakadt sóhaj,
mi szállt a fellegekbe
a hit, hogy találkoznak
egyszer lelkeink.