dolna
2010.11.01
|
|
0 0
31844
|
Hervay Gizella: Föld csillaga
Virágot szakajtottam, égből-vízből kerekített véletlen szülte verset, kékké szelídült parányi napkorongot. Ne tűzd a hajadba cicomának! Halállá válik, ha tóba ejted.
Óvd ujjaiddal, nézd védtelen – föld kinyújtott tenyere, elporladt áhítatok emlékezete. Az emberre vágyó természet elvetélt mellékága, törékeny játék-illat válaszul a halálra.
El ne lökd, ég-víz pajzsa, ez elmúlás másik arca, világ illata – élet; föld csillaga, hétfőn támadt ünnep harmata.
Tenger cseppentett vére, szemekre nyíló béke, a mindenségben kis fogaskerék, gondolatnyi ég.
(Élet-halál partján a szerelem játszani is ráért.)
Fogd hát kezedbe, s egy gyereknek add oda, színéből tanulja meg, hogy ég s víz illata vers: föld csillaga.
|
|