Gömöri Jenő Tamás; 1910-ig Goldstein, *Privigye, 1890. okt. 31., †Bp., 1967. dec. 13.: kiadó, szerkesztő, író, költő


GÖMÖRI JENŐ TAMÁS: SZERELMI SZONETT A MAGYAR NYELVHEZ

Óriás dóm vagy, Nyelvem, téglád, köved,
Mióta rakják s nem készülsz el soha,
Faladat lepi már ezredes moha
S rakunk csak egyre új kőre új követ.

Föld vagy, melyből csudás növények nőnek,
Fény, melyből világosság s élet éled,
Örökzöld fa: világ a terebélyed,
Vére vagy Múltnak, Jelennek, Jövőnek.

Anyánk vagy, Nyelvem, ki áld, őriz, szeret,
Lelket melenget, ízesít kenyeret.
Éleszti és táplálja minden tettünk!

A Nap vagy, Nyelv, a borús magyar Égen,
Nem lenne földünk a földkerekségen,
Ha örök tűzként nem égnél felettünk!



Koszorú [71.]