állig hallik az ég
visz szél kele kél
ősz már kerge határ
nyújtva csöndes ide
pőrén néz a madár

Feljajdul az idő, belesvén odúnk pudvája perg,
S kietlen nézve; tollatlanul nem szárnyal mi
Keringni született ..

Ha nem lehet, hát soká fogy
mezítelen, ahogy elhagyott.