A mikro-, video- ügyében nézetem szerint két szempont van:

1. Egy sor jövevényszóban tapasztalhatjuk, hogy az idegen szó előtagja az utótag méretére vagy funkciójára (esetleg stb.) utaló, általában görög eredetű prefixum. Ilyenek a mikro(hullám), a video(magnetofon), az audio(csatorna), a makro(gazdaság), a kilo(gramm, -méter, -volt) etc. Ezekben az esetekben az előtag végén levő -o- mindig rövid. Figyeljünk azonban arra, hogy ez nem teszi felülbírálhatóvá azt a szabáluyt, hogy a szóvégi ó a magyarban mindig hosszú, mivel ezek az előtagok sosem állnak önállóan, még felsorolás esetén is legalább kötőjel van utánuk (video- és audiorendszerek).

2. A fenti szavakból - éppen annak segítségével, hogy a magyarosodás során idegen+magyar struktúrák jöttek létre - az előtag több esetben önállósodott. Az önállósult szavakban már érvényesül a szóvégi hosszú ó szabálya.

Példák: videó = videomagnó, mikró=mikrohullámú sütő, kiló=kilogramm, száz forint, makró=kis program

3. Ezek az utóbbi, már meghonosodott szavak is - mint minden önálló jelentésű magyar szó - klépesek összetételeket alkotni, így még akár párhuzamos alakok, illetve értelmezések is létrejöhetnek, pl. videokazetta - képrögzítő kazetta, videókazetta - videomagnó kazettája, makroprogramozás - nagy léptékekben történő programozás, makróprogramozás - (pl. Word-)makrókkal történő programozás.