Sármelléken elég jó ( néha kissé nem) kapcsolat volt az "oroszok" és a falubeliek közt. Autóba szerelhető minitévét, rádiót, esetenként tőrt, játékokat, szerszámot, csizmát (egyesek szerint fegyvert is) cserélhettek a szerencsések, és olcsón tankolhatott az, akinek autója és vállalkozókedve volt. Mi is (agrármérnök édesapám kalandvágyából kifolyólag) így tettünk szert ilyen picike televízióra, amit nem sokáig használtunk... Egy járási küldöttség résztvevőjeként vendégeskedtek a repülőtéren, és egy két tiszttel beszélgettek erről, arról. Megdöbbentek azon, hogy mennyire meg volt kötve mit tehetnek, mennyire kis szabadsággal és vagyonnal rendelkeztek Ők itt. Szóba került pár dolog, amire nekik szükségük lett volna, és cserealapként jött szóba a Tv. A cserére este került sor, délről átjutva a reptér egy hiányzó kerítéselemén, az "őrség" megfelelő előre tájékoztatása után.
Tankolni napközben szinte bármikor lehetett, amikor repültek. Nyugati oldalon földúton tartálykocsi, benzinkannák sorba a földön, a tankoló pisztollyal végighúzott a kannák felett a tovaris, a kannák megteltek, benzinesek /kerozinosok lettek, 2/3-a meg mellé a földre. Aki nem vette ki a csomagtartóból a kannákat, az rosszul járt. Aztán volt, hogy hirtelen beugráltak a tartálykocsiba, elporoztak, és miután jó pár gép leszállt, hamarosan visszatértek "tankolni". Fizetni meg összegöngyölt tíz, húsz, ötven, száz forinttal lehetett, sosem számolták meg. Lehet, hogy vastagságra, mennyiségre számolták.
Sokat "horgásztak" a Kisbalatonban. Ezt szintén teherautóstól sokemberestől végezték alkalomadtán. Csak ők nem pecabottal, hanem merítőhálóval csinálták...
Na, ez utóbbi nem igazán tetszett a népeknek. Bár ott nagy hagyománya volt, van a "rabsickodásnak". Évente van orvhorgászbál.