Az orosz nyelv tanításáról. Természetesen alapból nem tanították minden szovjet állampolgárnak, aki ide került, pláne nem a gyerekeknek. Náluk általában az angol volt a második nyelv, de nagyon gyatrák voltak belőle (tudom, kipróbáltam).
A tisztek, tiszthelyettesek és sorkatonák is előbb-utóbb megtanultak pár szót, ami elengedhetetlen volt. A kiskatonákat egy ideig kiengedték eltávra a laktanyákból,d e volt pár balhé, s akkor ezt megszigorították. A tisztek és családjaik engedéllyel minden gond nélkül kimehettek. Kunmadarason az egész falu ebből élt. A magasabb beosztásúakat a sofőr hozta be UAZ-on, a többiek gyalogoltak a jó 2-3 km-re lévő laktanyából.
Akinek sikerült jó barátokat szereznie, előbb-utóbb elég jól megtanulta a magyar konyhanyelvet (jobban mint sok magyar az oroszt).
Mivel elég jól beszélem a beszélt oroszt és a katonai szaknyelvet, valóban igaz, hogy amit tanítottak, messze állt a valóságtól, de érthető volt. Ugyanakkor pl. én is a beszélt nyelvjárást használom - s az messze van az "orosztanár-nyelvjárástól" (tisztelet a kivételnek). Nekem gimnáziumban anyanyelvi orosz tanárom volt, s mi a magyar könyv szerint mentünk, s hogy ne zavarjon össze, megtanultuk, amit kellett, s aztán örült, ha beszélgettünk:)

Hazánkban kb. 30-40 különféle népcsoport szolgált szovjet katonaként, tehát mindenkit orosznak nevezni valóban tévedés. A pilóta-barátaim között is elég vegyes a kép, ha arányt kellene mondani kb. 40% orosz, 30% ukrán, 15% fehérorosz, 15% egyéb (sokan, akik ma is Oroszországban laknak, nem orosz nemzetiségűek a passzportjuk szerint).

Apropó: tegnap megjelent a Légierő társbérletben II. kötete, már mindenhol kapható. Lesz több bemutató is, a fő esemény november 25., este 7. a Károly körúti Alexandra pódiumon.

üdv
Karesz