Annakidején (Kanizsai lévén) néhányszor fociztam együtt a sármelléki gyerekekkel. Valahogz mindig éreztették velünk, hogy alájuk tartozunk társadalmilag. (szüleikkel, tanáraikkal ellentéttben) Magyarul nem sokat tudtak, de minden második szavuk az volt, hogy: Kurv@ mágyár.

Cserébe sokat estek, buktak...

Az anyukák, apukák (tisztek) viszont mindig tisztelettudóak, elõzékenzek, kedvesek voltak...