A hidegháború közepén ezek a ruszkik nem nagyon keveredtek a magyar néppel.Én életemben egyszer érintkeztem élő orosszal.(1974)A barátommal Balatonfüreden nyaraltunk és egy szórakozóhelyen lányokra vadásztunk.Egyszer csak odakéredzkedett az asztalunkhoz egy olyan huszonéves forma krapek.Orosz volt,legalább is csak oroszul volt hajlandó beszélni.Eleinte oroszul se,mert ha szóltunk hozzá akkor csak hümmögött.Egyszer csak felállt és odament egy,a kerthalység szélén álló alakhoz.Beszélt vele valamit aztán visszajött és valamivel beszédesebbé vált.Oroszul ugyan nem nagyon tudtunk de kérdeztük tőle,hogy katona?ÁÁÁÁÁ nyet -mondta.Hát akkor mi vagy?Munkás.Hol dolgozol?Gyárban.Mit gyártotok?Gépet.Hol laksz?A Sz.u.-ban.Pontosabban?Városban.Melyikben?Nagy városban.Látszott rajta,hogy kellemetlen neki a kérdezősködés így nem kínoztuk.Főleg,hogy az a másik egyfolytában lesett.Nem tudom így utólag,mit akarhatott de valami nagy jót tehetett a hadseregnek ha kiengedték a városba.Persze az is lehet,hogy KGB-s volt bár így eléggé feltünt.
Később a veszprémi laktanyában voltam egy pár hétig ami szomszédos volt a ruszkikkal.Egyszer kellett egy csőszájfék mert elhagyta valaki.Átszóltunk a kerítésen egy Szásának,hogy van pálinka,hozzon egyet.Hozott is papírba csomagolva egy egész gépkarabélyt.A hajunk szála az égnek állt,nem győztük a felesleges darabokat szétdobálni a laktanyában.