>nekem igazából két aikidos tetszett mindig is,igaz nem ismerem a felhozatalt.Az egyik az alapitó,a másik Seagal.nem a mozifilmek,a bemutatói.Valahogy náluk érzem azt,hogy igen,a megszokott támadóval dolgoznak, de ennek az az oka,hogy egy idegen biztos hogy megsérülne,mert a dolog menne,igaz csunyábban,nem lenne megfelelő példázat,de menne,csak ott trauma is lenne.
A többinál meg ugy érzem,azért kell a saját támadó,mert amugy besülne a mutatvány.<

Jó múltkorában a villamoson utazva voltam fültanúja a következő beszólásnak: "Aikidozom testvér. Tudod, sztívenszegál. Kéz és lábtörés." Jót mosolyogtam magamban mivel ezt egy "c" tipusú "úriember" mondta akik közül még nem sokat láttam Aikido edzésen. Na mindegy, csak azt akarom érzékeltetni, hogy Seagal aikidojából kb. ennyi jön át a jónépnek. Nem kritizálom, mert végül is 7 dant kapott és már nem is csinálja, de ő sem járta végig az utat.
A bemutató az bemutató. Mindenkivel meg kell tudni csinálni. Már úgy értem, hogy aikidossal, aki tud esni és nem töri össze magát. Ehhez nem kell személyes uke, csak gyakorlott uke. Az ember vigyáz az ukéra. Valakire jobban kell vigyázni ez tény. A gyakorlottabbra kevésbé ezért látványosabbat lehet rajta dobni. Ha az uke megsérül az többnyire a tori hibája mert nem kontrollálta az erejét.