Less Nándor 60.

A tavalyi erős eltévedésünk után vártam, hogy ismét ott lehessek, és megmérettessem magam. Szerencsére Áron is indult, így az elején volt egy jó kontrollom, hogy ne fussam el magam. Így is a tavalyi időt hoztuk Ódorvárig, ami most sokkal kényelmesebbnek tűnt. Visszatérve a völgybe láttam amint Repi és egy másik futótárs pár száz méterrel előttünk fut. Szerencsére nem kapott el az "érjük utol őket" hév, így tartottuk az "ésszel" tempót. Tebepuszta és Répáshuta közt félúton Athosz fut szembe. Hirtelen belegondoltam, hol vagyunk mi az élmezőnytől... Bánya-hegynél találkozunk Repiékkel. Feltöltődve, új erőre kaptam, és a tavalyi rossz élmények után (Bánya-hegyi mélypont) élvezem, hogy megy a szekér. Még Három-kő előtt befogom Repiéket. Tar-kőnél mondják, hogy 4. vagyok. Az lehetetlen, de név szerint sorolja a pontőr, kik mentek el. És Oli? Ő még nem járt itt. Basszus, akkor alaposan elkavarhatott. (tavalyi fiaskó után jól tudom, ez mit jelent)
Igyekszem magamra figyelni, a tempómra, a frissítésre, és lélekben készülök a Lök-bércre, ami meglepően jól megy. A kolostor előtti frissítőnél mondják, hogy a pont a kolostornál. Én futok a kijelölt úton, de pont sehol. Igaz, kolostor se. Na szép. Kihagytam egy pontot, de már nem futok vissza. Tavalyról ismerős az út, nem téveszthettem. Majd a célban eldöntik, hogy kizárnak-e. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem Ódorvárra menet. Ott kapok egy téves információt, miszerint előttem csak ketten. No, vagy nem tudnak számolni, vagy... Ez, így hülyeség. Futok a kijelölt pályán, nem előzök meg senkit és mégis előrébb vagyok? Itt valami nem kerek!
Innen már csak lefelé, gondolná a földi halandó, de a módosított út nem akar lejteni. De eljön a szintvesztés ideje és hipp-hopp Bükkzsércen találom magam. Nyomó-hegy oldalában Szasza fotóz, próbálom rendezni a gyaloglásom és vigyorogni. Érzem, hogy 6:10-körül beérhetek. Bár a lábaim már fáradtak, de hajt a lelkesedés, és 6:06-nál állítom meg az órát. Ezt nem gondoltam volna. 6:30-6:40 tűnt a reálisnak. A kolostornál, mint a célban kiderült, nem volt pont. És igen, hárman voltak előttem, akik mögött büszke vagyok a 4. helyemre (bár ezzel az idővel, felőlem a 10. is lehettem volna). Úgy érzem, kihoztam magamból a legjobbat. Bárcsak mindig így érnék be...

Köszönöm a rendezőknek, ezt a nagyon jól szervezett versenyt. Útvonal gyönyörű. Felvéve a kedvenceim közé!