dekoráció: díszítés. Vannak olyan eszközök, melyek két célt szolgálnak, mint pl. Helmut Klucken  díszpintyek részére készített volierjeiben a nádköteg: egyrészt dekoráció, másrészt búvó és fészkelőhely a madarak számára.

Egzota-tenyészetemben én is hasznát vettem a díszítésként is funkcionáló nádkötegeknek.

 

díszmadár: kedvtelésből tartott madár. Tágan értelmezve két fő csoportjukat különböztetjük meg:

1. kitenyésztett fajták, változatok, amelyeket nem gazdasági haszon nyerése céljából, hanem a maga gyönyörködtetésére hozott létre az ember. Ezek a szabad természetben nem fordulnak elő (pl.: malinois kanári, Gould-amandina színváltozatok, komáromi keringő galamb, burmai törpetyúk – Mick Bassett felvételén -

http://members.tripod.com/bassett_trumpeters/pages/page4.html  - türingiai fecskegalamb), sőt, többségük az emberi gondoskodás nélkül nem is volna képes megélni szabadon;

2. olyan fajok, amelyeket az ember a szépségük, a hangutánzó képességük, az énekük v. bizarr kinézetük, ill. más érdekességük miatt ejt fogságba és tart v. tenyészt. Közülük kerülnek ki azok, amelyek elindíthatóak a háziasítás rögös útján, s amelyek bírják az ember által biztosított körülményeket, azok átkerül(het)nek az első csoportba. Ilyen pl. nálunk a szarka, mely fészekből kilopott fiókák ember általi felnevelését jelenti hobbi célból. Itt rendszerint nem cél a szaporítás, hanem a szarka esetében a beszédre tanítás. Régebben befogott pintyfélék sokassága volt kalitban, ezeket énekükért v. a kanárival való keresztezés céljából tartották - ma már a tiltó jogszabályok miatt erre egyre kevesebben vállalkozhatnak.

Szűken értelmezve díszmadár alatt hazánkban az ember által fogságban tartott

papagájokat,

kanárikat,

pinty- és díszpintyféléket, →Díszpintyfélék tábla

gyümölcs- és lágyevő madarakat továbbá az

egzotikus galambokat értik,

de ez a felosztás is eléggé önkényes, a rendszertani határokat a legkevésbé sem veszi figyelembe, inkább a tartási, takarmányozási hasonlóságokra koncentrál, miközben rögtön zavar támad, ha az amúgy értelemszerűen a papagájok közé tartozó lórikra gondolunk.

Ebben a felosztásban a kínai törpefürjnek sincs helye, illetve a III. csoportba további családokba tartozó fajok kerülnek viszonylag ad hoc-szerűen.

Lényegében azért minden díszmadártartó megtalálja az érdeklődésének megfelelő helyét annak a három csoportnak valamelyikében, amelyre valamennyi díszmadaras egyesület nagyjából felosztható:

papagájosok

kanárisok

egzotások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A papagájosok között érthető okokból magas falak emelkednek a sztenderd hullámossal ill. a lórikkal v. más papagájokkal foglalkozók között, mégis - érdekes módon - a legegységesebbnek vélhető kanáris csoportban legmarkánsabbak a határok. Tudniillik egészen más szempontok vezetik az énekkanári-tartókat, a keresztezésekkel foglalkozókat, hogy a színkanári- és az alakkanári-tenyésztőkről ne is beszéljünk. A probléma azért nem éleződik, mert mind a négy irányzat leszálló ágba került.

Nyugaton más szempontok érvényesülnek, s ez lassan nálunk is érzékelteti hatását. Nagy üzlet a washingtoni egyezmény által érintett “slágerfajok”, a státuszszimbólumként is számításba vehető nagypapagájok üzemszerű szaporításában van s ez óhatatlanul elvezet az ún. listás fajokat tartók elkülönüléséhez.

(→Díszpintyfélék tábla)