Én is hasonló szituban vagyok. Nekem van családom 2 gyerek, feleség, akik szeretnek. Én is szeretem őket, de ez teljesen más, mint amit Ő iránta érzek. Neki nincs családja, mellesleg 10 évvel fiatalabb és még nem is tudja, hogy szeretem. Soha nem beszéltünk erről, idáig soha nem jutottunk. Én nem is akarom elhagyni a családomat, mert szeretem őket. És tudom, ha Ő is szeretne, akkor sem lenne képes tönkretenni egy családot. Mert Ő nagyon jó ember. Egy rendkívűl értékes ember! Én nagyon szeretem az első perctől, mióta megláttam. Aztán, hogy megismertem, mégjobban. Úgy érzem, hogy mindent szeretek benne. Úgy érzem, mi nagyon jól meglennénk. De ezt nem mondhatom el neki, soha...
Nem tudom, hogy Ő mit érez. Azt érzem, hogy kedvel, de...

Na, nem is tudom, miért írtam ezt ide. Talán azért, hogy tudjátok, ismerem a reménytelen szerelem érzését. és azért mert ezt nem mondhatom el másnak, még Neki sem. És úgy érzem, megőrülök.
Ilyet nem éreztem még Senki iránt. Nagyon jó, mert érte mindent megtennék. És nagyon rossz, mert tudom, hogy nem lesz belőle semmi. De nekem az is jó, ha láthatom, ha beszélhetek vele. Ha meg tudom nevettetni és látom azt az aranyos pofiját, akkor minden gondom elmúlik és csak rá tudok gondolni.