BÉT 2010.

Tavaly az év túrája volt számomra, ezért idén is terveztem a részvételt rajta. Ebben még az sem akadályozott meg, hogy a csonka UTMB után nulla kilométeres heteket "nyomtam" és szombaton hajnalban még Skopjében ébredtünk a 3 hetes nyaralás záróakkordjaként. Bő 10 órás vezetés, gyors ebéd/vacsora és kismarosi vonatozás+Csanya taxi kombó után pont beestem a rajtra Kemencére, jöhetett a 47 kilis "levezetése" a napnak. Sok illúzióm nem volt: ilyen hosszú kihagyás után az első 20 kili feletti futás mindig "elvisszes": vagy a keringés vagy az izomzat nyújtja be a számlát. Idén előbbi nyert, legalábbis a gyomorproblémák erre utaltak (nem tudott a gyomor dolgozni a kihagyás után, ezért a mazsola-csoki frissítés soknak tűnt neki. Kővel a gyomorban meg nem tudtam tolni a kiliket, így az izomzat "kivéreztetésére" nem is került sor.)

A rajt után komotósan kezdtem, az élmezőny hamar ellépett. Az első emelkedőn még haladtam, de intő jelként már ekkor is többen beelőztek. Magosfáról lefelé sem jött a gyorsulás, aztán a Pogányvár megadta az éj hátralévő részére a "ritmust". Köd, szél, eső, sár és sorozatban elhúzó futók. Esélyem se volt velük tartani. Furcsa érzés, ritka érzés. Remélem az is marad.

Spartacus ház előtt összeakadtam XICaptainnel, továbbiakban együtt haladtunk. Bár felmerült a kiszállás lehetősége, de tekintettel a jövőre (valamikori UTMB), ezek a körülmények még visszaköszönhetnek majd. Így maradtam a pályán. Valahol Foltán kereszt körül el is aludhattam gyaloglás közben, mert Glockner előzésére nem is emlékeztem, továbbá a keresztnél történő éles visszafordító kanyart sem érzékeltem. Szóval jó dolog ez a BÉT:-)

Csóványos másodszori elhagyásától kezdve viszont megnyugodott a rendszer, már kocogni is tudtam, Hamuháznál már ropit is mertem enni. Seekkal kibővülve az utolsó emelkedő pikk-pakk eltelt, az eltévedés sem bosszantott különösebben. NHH-n konstatáltuk, hogy Millers és Solkima fényei hoztak vissza a helyes útra, ötös csoportban indultunk lefele. Cipőkötés miatt viszont lemaradtam és az újra sűrűsödő ködben nem tudtam már utolérni őket. Végül a 8 órás teljesítés lebegett célként előttem, de az sem jött össze (8.05 körül, bő 2 órával gyengébb a tavalyinál), ez egy ilyen éjjel volt.

Azért a dolog pozitív oldalát nézve sok hasznos dolog is történt: ha még indulok az UTMB-n valamikor (márpedig jövőre vagy 2012-ben szeretnék), akkor tapasztalatszerzésnek nem volt rossz ez a BÉT: az UTMB-n is lesz/lehet sár, szakadó eső, köd, viharos szél, gyomorprobléma és totális fáradtság.

Most még egy kis pihi, aztán hétvégétől kezdődhet az alapozás a jövő évi célversenyekre.

A rendezés továbbra is kiváló, a CsanyaLupus teamtől elvárt és megszokott. És az időjárást is sikerült egyedivé varázsolni, ezért külön köszönet. (Futóapuka nevezésére nem is volt szükség:-)).

A pontőröknek külön gratula, nem lehetett könnyű álldogálni abban az időben. És természetesen elismerésem a teljesítőknek és a számos nagy időt futónak.