Nem kérdés, ha egyszer valami esős terepversenyre szeretnék nevezni, tudom milyen szervezéshez forduljak. :-)

Nekem egy kicsit zsúfoltra sikerült a vasárnap hajnalom/délelőttöm, így fel sem merült bennem, hogy bevállaljam a teljes távot. Igaz csak du 3 kor döntöttem el, hogy mégiscsak elmegyek. Azért gondosan megkértem lutakot, hogy vigye el a kocsit a spariházhoz, meg direkt nem vittem el a chippet sem, nehogy meggondoljam útközbe magam. Utóbbi időkben nagyon nem is futottam terepen, szóval jó volt így.
Sajt! Aztán mindenki meglódult, így én is. Gondosan a derekamra tekertem a lámpámat, ami nagy hiba volt, így az első emelkedőn át kellett szerelnem. Aztán megint kapaszkodtam. Az út gyönyörű volt, kellemes idő lenge szél. Simán vettem Magosfát aztán elkezdtem ereszkedni. Pénteken elég erősen elhajoltam a gyomrom is elrontottam, így lassítottam, elhagytak ekkor egy páran (Athosz mondjuk komolyan zúzott lefele), de nem volt menekvés hívott a természet. Aztán lecsorogtam Csanyáékhoz, felvetődött bennem hogy vigyenek át, de számolgattam, hogy hamarabb átérek mint ők. Aztán jött a köd, utól értem Jb-t is megint, aztán így összeverődve botorkáltunk a ködben. Lefele talán még rosszabb volt, furcsa volt a tejfölbe lépkedni, aztán amikor elvesztettük az ösvényt vissza rá megint. Szép lassan lecsorogtunk páran a Spari házhoz. 3:30 lett kereken. Furcsa de ezt így most nagyon élveztem, jó mondjuk a köd korlátozta a tájékozódást és a tempót, de számomra ez a rövid etap emlékezetes volt.

Amíg nem volt köd, egyszerűen zseniálisak voltak a jelzések, le a kalappal, szinte mindig előre 1-2 jelzést láttam. Hogy bejött a köd, így azért nem volt ennyire egyértelmű. Persze igen nagy segítség volt ekkor is a jelzés.
AZ ellátás szuper volt, és maximális respekt a személyzetnek.

jó-jó egy ilyen hardcore megmérettetés, aztán jönnek az élményfutók, mint én, aki akkor is boldog és elégedett, ha nem a kilométer hajhássza és a határait feszegeti, hanem csak hogy kényelmesen teljesít egy felet és jó élményekkel megy haza.

Köszönöm!