TEOTIHUACAN 2.


Mikor a a 90-es végén kezembe kerül Peter Tompkins könyve a "Mexikói piramisok rejtélye" (Mysteries of the Mexican Pyramids, 1976) már régóta nagy rajongója voltam Tompkinsnak, és csodálatos könyveinek, amiket a Nagy Piramis titkairól, a Mágikus obeliszkekről vagy A növények titkos életéről írt...
Tompkinst rendkívüli módon érdekelték az ősi mexikói mértékegységek, melyek bizonyosan nagyon ősi időkbe visznek és közös gyökerűek lehetnek az óvilágiakkal. Aztán, az ifjú Hugh Harleston hatvanas-hetvenes évekbeli kutatásai Teotihuacan geometriai elrendezési elveiről szintén nagy hatással voltak rá. (Harleston oldala itt van: Harleston oldala)




[A rejtélyes toltékok törzse -még az aztékok érkezése előtt- lefedte azt a várost cementtel és földdel, abban bízva, hogy soha nem találják meg... Még a 19. században így nézet ki: egy korabeli rajz]



Tompkins könyvtárak régi polcait, ismeretlen jelentéseket búvárolt át könyveihez, bemutatva a régi - sokszor csak elzárt magánygyűjteményekben lévő- rajzokat és fotográfiákat. Tompkinst is rendkívül érdekelte a teotihuacáni Nap-piramis tetején egykor hatalmas bálványszobor eredete. Közölte Francisco de Castaneda helyi magisztrátus 1580-ban II. Fülöp spanyol királynak küldött jelentését, melyben beszámolt róla, hogy a teotihuacáni piramisok körül számos bálványszobor található, s a legnagyobb az a hat, amit "Hold-testvéreknek" neveznek. Gemelli Carreri nápolyi tudós 1699-ben járt Teotihuacánban (előtte elment a gizai Nagy Piramist tanulmányozni), ahol egy helyi tudós, Sigüenza y Gongara biztosította arról, hogy volt egy hatalmas Hold-bálvány, nagyon kemény kőből kifaragva...
A 16. századi keresztény papok és püspökök tisztára úgy viselkedtek a kezükre jutott pogány Mexikóban, mint annak idején a héber próféták. Diogo de Landa püspök 5000 bálvány töretett össze, és 27 bőrre írt ősi könyvet vetett a tűzbe vagy a már említett Zumarraga püspök módszeresen haladva 500 templomot és 20.000 bálványszobrot romboltatott le...

Castaneda beszélt a Nap-piramis tetejének nyugati oldalán álló egykori szoborról is, melyet Zumarraga ledöntetett, arany és ezüst burkolatát beöntette: 18 láb magas (5,5 m!), 6 láb széles és 6 láb vastag volt. A helyiek "Arany Nap"-nak nevezték.
Azt mondják, hogy a Nap-piramis tetején valamikor templom állhatott, de ennek mára nyoma sincs. José de Oteyza fiatal mexikói tudós mesélt Humboldtnak -aki 1803-ban járt Mexikóban- a Nap-piramison végzet méréseiről és kutatásairól, hogy a piramis lábazatánál egy nyolc méter vastag kőtörmelék van felhalmozódva, ami akadályozza az alap hosszának lemérését. Ezt a halmot a 19. sz. vége felé a régészek eltávolították, de nyilván valami egészen nagyméretű valamit kellett lerombolni a piramisról, hogy ez összegyűljön...




[A Nap-piramis 1903-ban még ilyen látványt nyújtott. A korai ásatásokról képek: első ásatók]











[Ma pedig így néz ki.]





Leopoldo Batres mexikói mérnök és régész már 1884-86 között is ásatott Teotihuacanban, majd 1905-ben visszatért, hogy lehordassa a "Nap Házának" is nevezett Nap-piramisról a a toltékok által ráhordott földet, mert a piramis még mindig egy mesterséges földhalomnak nézett ki, s csak bizonyos helyein kaparták le a kősorokig róla a földet. Batres egyébként Teotihuacan közelében talált egy kőládát benne két kézirattal, melyből az egyiket átadta a new yorki múzeum képviselőjének, Savillének. Mindkettő egy térkép volt és nem sokkal a spanyol hódítás után készült, így a benne foglalt információk, még a spanyolok előtti lerombolatlan tájat mutatják, azaz rendkívül értékesek (Tompkins bemutatja ezeket könyvében). Csakúgy mint az ún. Ayres kézirat, melyet a 17. század elején pecsételtek le és leírja a korai Teotihuacánt, s a "Holtak Útját", a "Világító Kígyó Helye"-ként említi. De ezeken kívül is még számos rendkívül érdekes forrást mutat be.



Batresék a feltárási munkát hajszolták, hogy kész legyenek a mexikói függetlenségi háború kerek évfordulójára, és 1910-ben átadják a "rekonstrukción" átesett Nap-piramist. Ennek hevében Batres óriási csonkításokat, hamisításokat követett el és hibákat vétett! Tompkins Batres eredeti rajzain mutatja be (lásd a fentebbi rajzot), hogy piramist eredetileg egy hat-hét méter vastag köves stukkóréteg borította, amit az 1906-1910-es feltárás során tévedésből eltávolítottak három oldaláról (a nyugatit kivéve), törmeléknek gondolva (így járt sok szoborfej is). Azaz a piramis hajdanán jóval nagyobb volt...

Az egész ásatást azonban furcsaságok kísérték: így a piramis két felső szintje közé beékelődve vastag és kiterjedt csillámréteget talált, amit egyszerűen eltávolított és eladott. Azóta is találtak Teotihuacánban egy templom padlója alatt csillámot, melyről azt gondolják, Brazíliából kellett ideszállítani. A padló alatt semmilyen díszítő funkciója nem lehetett, viszont mi a csillámot kiváló hő és elektromos szigetelő tulajdonsága miatt használjuk, s a régi alkimisták arcát is ez védte a magas hőfok ellen...

Persze nem hagyhatom ki, hogy ne írjak legközelebb a Nap-piramis alatti titokzatos barlangról sem...