Vadrózsa Terep 50

 

Miközben olvastam a sok beszámolót a CCC-ről és készülgettem a Börzsöny Éjszakaira realizáltam, hogy a Terep 50 óta nem futottam 40 km felett egyhuzamban. Ajjaj, nem lesz ez így jó. Nézegettem, hogy milyen versenyek vannak még a rendelkezésre álló időben és végül a Vadrózsa 50 tűnt az ideális felkészülésnek.

A korai rajtra Nedussal utaztam le, jót beszélgettünk lefelé, majd a gyors adminisztrációt követően gyorsan hoztam egy-két rossz döntést. Maradtam a hosszú nadrágban és felsőben és a gore-texes cipőben. A rajt előtti eligazítás mókásra sikerült, sok információt nem tudtunk meg, csak azt hogy nem 14, hanem 20 km-ert kell megtenni víz nélkül a Muzslán (persze ekkor már aligha szaladt volna bárki is el kulacsért). A rajtban már esett az eső, a csapat kényelmes tempóban indított, Balázs és István mögött hármasban futottunk Nedussal. Balázs nem nyomta meg az elejét, így az első ep után csatlakoztam hozzájuk és innen a Muzsla aljáig együtt is mentünk. Nagy élmény volt, mivel nem volt rajtam a pulzusmérő nem idegesítettem magam, hogy elfutom az elejét, dumálva-röhögve futottunk egész Eszter-forrásig. Közben az eső komolyabban kezdett esni, mindenhol ömlött lefelé a víz, a nagy dagonyát meg se próbáltuk kikerülni, volt ahol azon röhögtünk, hogy még a fákba kapaszkodva is alig jutunk fel a sárban, láttunk viszont muflonokat és rengeteg gombát. Az már itt kiderült, hogy a pályakijelölés gyakorlatilag zéró, volt is egy kis elkeverésünk, de ez még nem volt vészes. A Muzsla aljáig együtt mentünk, itt aztán előbb István, majd én is leszakadtam Balázsról, de ez várható volt. Többször belegyalogoltam, de nem érdekelt a tempóm nem volt rossz és a táv felénél jártam még csak. A nyeregből lefelé aztán jött a szenvedés, a megáradt patakot? vagy nyolcszor kereszteztem, megvoltam győződve róla hogy valamit benéztem, az itinerem már rég használhatatlanra ázott. Addig szerencsétlenkedtem, míg István utolért szerencsére és innen együtt mentünk. A szalagozás hiányának hála az egyik részen vagy öt percig kerestük a jelet, majd újból combig bele a patakba. István szuperül olvasta a térképet, így Eszter-forráshoz innen már elkavarás nélkül értünk. Gyors frissítés és kérdeztük mennyivel van előttünk Balázs. Mi vagyunk az elsők, jött a válasz. Mi van??? Gondoltam valamit nagyon bebambultak a pontőrök, mert ránk is furcsán néztek és mondták, hogy de ti már jártatok itt. Itt egy kicsit túlkajáltam magam és ezt Szurdokpüspöki felé meg is éreztem, kezdett zavarni az övtáska ami ügye nem jó jel. A patakátkelés itt volt a legneccesebb, szokásos sebességgel gázoltam bele a vízbe derékig, de az majdnem ledöntött a lábamról. Próbáltam összeszedni magam, de a Nagy-hársasra felfelé gyorsan leszakadtam. Az ep után kicsit normalizálódott a helyzet, megint jó tempóban tudtam futni, de a Hármas-határ felé már nem hiányzott a sárban csúszkálás. A pincéket kicsit leharcolva értem el, egy rossz mozdulat miatt meg ís húztam a combomat (de legalább nem dobtam hátast), és már csak a célbaérkezésre koncentráltam. A hosszú egyenesben még láttam messze előttem Istvánt, úgy számoltam, hogy két perc előnye van, de nem érdekelt, megérdemelten futott előttem. A falun keresztülfutni örökkévalóságnak tűnt, de jól esett hogy volt aki szurkolt mikor elfutottam mellette. A célban aztán csak Istvánt találom, Balázs még nem ért be, majd tíz perc után ő is befutott. Több helyen elkevert, amit nem csodálok, ráadásul egy kavarás fejben mindenkit megzavar. Jól esett a paprikás krumpli a tusolás után és még jó darabig dumáltunk az asztalnál kipihenve az elmúlt órák fáradalmait.

 

A szervezéssel kapcsolatban a véleményem:

Nagyon örülök, hogy a terepfutás térnyerésével újabb versenyeket rendeznek. Ez jó! Ez a verseny azonban a Terep Kupa része, tehát többeknek fontos állomás lehet a versenynaptárában és ezt ennek megfelelően is kellene kezelni. Ez terepfutás és nem tájfutás! Az rendben van, hogy az időjárás miatt több ep kimaradt, volt ahová előttünk egy perccel értek oda, nem volt mindig minden ellátás a kiírásnak megfelelő, de a szalagozás az nagyon nem volt OK. Ezt el lehetett volna intézni korábban, az elágazásoknál és a jelzésváltásoknál mindenféleképpen. Megértem Balázst hogy mérges volt, joggal volt az. A tájékozódási problémák és elkavarások a legtöbb résztvevőnél rányomja a bélyegét a versenyre, pedig hiszem, hogy lesz ez a verseny még sokkal jobban szervezett. A frissítőpontok ellátása szerintem jó volt, az hogy van tusolási lehetőség a célban szintén szuper, az adottságok nem különben.

Balázsnak és Istvánnak szeretném ezúton is megköszönni az együtt futást, nagy élmény volt!

Gratulálok mindenkinek aki teljesítette a távot az embertelen körülmények között is.